Népszerű bejegyzések
-
Tegnap reggel nem igazán bírtak magukkal a görik :) Érthető, hiszen hétvégén nagyon jól éreztük magunkat mindannyian. A betegség miatt kics...
-
Igen amikor reggel megnéztem Dönciéket ott aludt benne a fiam :))) jó volt látni, hogy tetszik neki. A hét elején nem igazán történt semmi k...
-
Reggel minden a szokásos módon zajlott a "négyes" pörgött, Dönciék csak komótosan... Az érdekesség délután történt, amikor is Quen...
-
Első "próbálkozásaim" a honlapom fórumában kezdődtek. Átteszem ide :) így a legelejétől olvashatóvá válik :) Kellemes olvasga...
-
Minden mesében illően alakult, nem volt igazán semmi gond, az első 2 nap alatt Quenna nem lett kiengedve csak a hordozóba várta meg a takarí...
2009. október 12., hétfő
Kényesztetés és kirándulás :)
Az érdekesség délután történt, amikor is Quenna kereste a társaságom, de mivel nem voltam túl jól én nem az övét. :$ Végül megadtam magam.... a kicsi lány odabújt hozzám :) a háta a hasamon volt, és simogatnom kellett a pociját, teljesen elolvadtam Tőle. :) Remélem lesz még ilyen. Fanni féltékeny volt, Quentin és Hópehely addigra már elbújt aludni.
Reggel alig akartak felkelni, de utána nagy hancúr volt. Dettiék - hogy is fogalmazzak - inkább nem zavarták a takarítást :) Természetesen alig akartam elindulni, annyira jól éreztem magam velük.
Délután épphogy hazaestem, felkaptam Quennát és Quentint és uzsnyi, el kellett intézni 1-2 dolgot és találkoztunk Erával is :) Kicsit beszélgettünk, meggyömöszölte Quentint és bemutattam neki Quennát. Amikor hazaértünk Kedvesem már itthon volt, és kinn volt Fanni és Hópehely, nagyon örültek nekünk. Nagy játék vette kezdetét annak ellenére, hogy mindenki éhes volt. Gyors takarítás, és mehettek helyükre.
Dönciék kitörő örömmel fogadták, hogy mindketten itthon vagyunk, nézni is élvezet volt Őket.
Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...
Egy sorsára hagyott vadászgörény
Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.
- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?
Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.
Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése