Népszerű bejegyzések

2010. március 12., péntek

Aki elszenvedi a gondoskodást...

Aki a címben szerepel az nem más, mint Hópehely, aki nemcsak, hogy mindenkivel jól kijön, de mindenki szereti, és elfogadják a véleményét :)

Fanni már a véghajrában van, így mindenkit tisztogat, és rendezget. Szegénykém néha csak úgy rohan a WC-re :) és látszik a megkönnyebülés ha odaér :) Tegnap például nem nagyon találta a megfelelő pozitúrát az alváshoz, és kikéretőzött hozzám, a hasamon el is tudott aludni, és jóízűen hokolt is, majdnem én is belealudtam, de 2,5 óra után sikerült betennem a helyére. Kicsit nehezményezte, de végülis befészkelte magát a sok fekvőhely egyikébe, és jóízűen aludt.
Quenna eszik, nála valahogy a hányingeres korszakot nem láttam, nem észrevehető. A gondoskodás annál inkább, nyugis, bújós kedves :) és persze Hópehely nem ussza meg a takarítást :) ha nem hagyja magát akkor egyszerűen megpróbál ráfeküdni Quenna, mint ahogy ugye Vele tette Quentin, majd nem érti Neki miért nem megy úgy :))) és értetlenül néz, ilyenkor rettenetesen aranyos :))) Olyan is előfordul, hogy Fanni és Quenna egyszerre üldözik kitüntető figyelmükkel Hópelyhet, Ő egy ideig küzd, majd feladja és belealszik a gondoskodásba.
Néha Hópelyhet összeengedem Quentinnel, no akkor ugye Quentinből előjön a pasi... Hópehely ezt nagyon nem tudja értékelni. Majd amikor megszabadítom a "lovagjától" hálás és mérges egyszerre :)))
Detti valami félelmetesen sokat kezdett enni, és nagyon bújik, igényli, hogy velünk aludjon :)
Dönci nyugis :) de Ő rutinos, tudja ilyenkor mi a helyzet :)

Nincsenek megjegyzések:

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )