Népszerű bejegyzések

2010. március 31., szerda

Alakulunk :)

A két mamijelölt egész szépen alakul :)


Quenna igaz vigyáz magára, de mint mindenben ebben is kissé rendhagyó. Edzett vagyok, mert mondjuk Fanni a vajúdása alatt mindig ketrecet ráz, úgy hogy közben a hátsó lába a levegőbe, de Quenna más... mint mindig és mindenbe. Nagyon sokat eszik, és az eddigiekkel ellentétben, hamar bekéretőzik a helyére és nyugodtan várja az ételt, és sokat pihen is, de amikor rájön az "örüljünk egymásnak", akkor hozza csak rám a frászt. Igaz a játék stílusa megváltozott, és figyel magára, de akkor is... szerintem direkt élvezi, ha szívbajt hozhat rám. Olyankor megáll, és néz, mélyen a szemembe, agyamig hatoló tekintettel, majd nyugtázza és megy tovább a dolgára. Hihetetlen lányzó, és csak imádni lehet :) akárhányszor kézbe veszem minden alkalommal meg kell simogatni a hasát, mert különben fúj :)

Detti eszméletlenül vedlik, borzalmas ahányszor megfogom szinte egy görényre való szőr marad rajtam, szépen eszik, és a hasa is tekintélyes méretű, nem nagyon mozog, pedig messze még a vége...


Fannikám nagyon aktív :))) nem is csoda, hiszen nemsokára utazunk, szépen összeszedte magát, teljesen egészséges.

Hópehely mindenki szeretetét élvezi, sokszor bújik össze a többiekkel :) de érzi a tavaszt :) ugrál pattog játszik, és hol Fannit, hol Quennát, hol Quentint "terelgeti" :)

A fiúk meg aranyosak kedvesek, és bújnak, hogy szeretgessem Őket :)

Nincsenek megjegyzések:

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )