Népszerű bejegyzések

2010. március 20., szombat

Fanni

Hol is kezdjem...

Talán az elején lenne a legcélszerűbb...

Megtörtént a fedezés, és a kislányom a megszokott kerékvágásba mint ahogy kell, eleinte hányingeres korszakot élte majd elkezdett enni, nem volt semmi furcsa, minden a legnagyobb rendben ment :)

Belehallgatóztam a pocijába és hallottam is valamit, de mára már tudom, hogy érzékenyebb a műszerem, és artériákat hallottam :(

Eljött az idő amikor már a babák mocorognak, no ekkor kezdtem gyanakodni, hiszen a poci csendes és békés volt... Járt az agyam, gondolkodtam, hogy s mint, közben figyeltem Fannit. Ilyenkor nálam a lányok velem alszanak, velem esznek, mindenhez ott kell legyek. Még tegnap is nyugi volt a pocijába, így sajnos be kell látnom, ez ne jött össze. Ma reggel jött ment :) játszott ugrált, mint egy átlagos napon...

A legrosszabb az az egészben, hogy döntenem kellett. Maci és Fanni 3 próbálkozásból csak 1 kislányt "hoztak össze", mivel Fannim már bizonyított az első almával, így Ő rendben van, Maci esetében csak Fanni volt, így nem mondom, hogy Vele van baj - felelőtlenség lenne ilyet feltételezni - csak azt, hogy Ők ketten nem alkotnak jó párost :( mindezek tükrében hiába akartam Maci rendkívüli jellemét és gyönyörű színét bevinni a vonalamba több próbálkozásuk nem lesz. Ha Fanni visszatüzel, és az orvosaink rábólintanak, egy kivizsgálás után akkor már megvan a párja, egy gyönyörű Bézs fiúcska személyében :)

Lehet ezt az egészet nem kellett volna leírni - sokan vélhetik így, - de én meg úgy gondolom, hogy a tenyésztésnek vannak árnyoldalai, és az is beletartozik ha őszinte akar lenni az ember. Szinte mindenhol vannak bajok, maximum nem beszélnek róla, de szerintem ez ugyanolyan velejárója ennek a tevékenységnek. Kockáztattam, nem jött be. Általában be szoktak jönni a megérzéseim, - mint például Quenna esetében is, hogy nekem Ő kell - most cserben hagyott :( 

Mindezt tegnap írtam meg, de megvártam a mai reggelt hátha lesz valami.... nem lett, holnap doki, elkezdődnek a vizsgálatok...

1 megjegyzés:

Era írta...

Sajnálom.:(:(

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )