Népszerű bejegyzések

2010. március 7., vasárnap

Lányok...

Dettikével, és Döncivel is mindent rendben talált a doki, így beteljesedhetett a szerelmük ismét :)
Nagyon édesek voltak Dönci megfogta Dettike tarkóját és egymás mellett futottak keresve a megfelelő helyet... amit a konyhába meg is találtak :) a későbbiekben meg már egyenesen oda mentek :)
Dönci fegyelmezetten és rutinosan vette tudomásul amikor már nem lehetett :) Nagyon imádom a fiamat :) Dettike jól van, pérája szépen megy össze és épp a hányingeres korszakot éli...

Reménykedtem, hogy Quenna a fedezés terén legalább átlagos lesz, de nem, a lányka nem hazudtolja meg magát... és a dolgot az is nehezítette, hogy ugye Quentin kezdő....
Mindenesetre amikor már mindenki rájött mit és hogyan akkor már legalább simán ment minden :) Én meg leszűrtem a következtetéseket: Quenna nem mindennapi ebbe se, Quentin meg apja típus a fedezéseket illetőleg :)
Quenna tarkója kisebesedett azt kezelgetem, a pérája összement és Ő a többiekkel ellentétben eszik :) - csakhogy ez se legyen egyforma.... - Talán lelkileg viselte a legnehezebben a dolgot, hogy valaki "lenyomta" hiszen nagyon domináns természetű, de ezt én nagyon élvezem, mert nekem kell vigasztalnom, és ápolgatnom a lelkét :) Kezembe alszik, és bújik hozzám.
Ami megdöbbentő volt számomra, hogy Quentin nagyon nehezen vette tudomásul, hogy befejezte férfiúi kötelességeit, és rosszalkodott, ami számomra nem kicsit volt meglepő, mivel Ő a nyugalom, és a kedvesség mintaképe.

Fanni szépen gömbölyödik, mint már írtam párszor :) Vedlik is ezerrel és szépen nő a pocija, lassan de biztosan meglesz az a körte forma :) a phonendoscop-pal hallgatóztam is kicsit, és hallottam már a kicsik szívhangjait, ha nem csalnak az érzékeim :$

Lassan készülnek a szülő és szoptatós ágyak is. Idén nem lesz dobozolás, ki szeretnék próbálni valami újat. Rossz volt nézni, ahogy a rongyokat eltolva a műanyag doboz alján voltak a kölykök, ezért döntöttem idén egy másikfajta megoldás mellett :) és ha esetleg nem válik be akkor a dobozok még mindig ott vannak :)))

Nincsenek megjegyzések:

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )