Népszerű bejegyzések
-
Tegnap reggel nem igazán bírtak magukkal a görik :) Érthető, hiszen hétvégén nagyon jól éreztük magunkat mindannyian. A betegség miatt kics...
-
Igen amikor reggel megnéztem Dönciéket ott aludt benne a fiam :))) jó volt látni, hogy tetszik neki. A hét elején nem igazán történt semmi k...
-
Reggel minden a szokásos módon zajlott a "négyes" pörgött, Dönciék csak komótosan... Az érdekesség délután történt, amikor is Quen...
-
Első "próbálkozásaim" a honlapom fórumában kezdődtek. Átteszem ide :) így a legelejétől olvashatóvá válik :) Kellemes olvasga...
-
Minden mesében illően alakult, nem volt igazán semmi gond, az első 2 nap alatt Quenna nem lett kiengedve csak a hordozóba várta meg a takarí...
2010. március 25., csütörtök
Új szokások
Többször is sikerült már felfigyelnem arra, hogy időközönként méltatlankodik minden indok nélkül - legalábbis nem jöttem rá mi is a probléma. Egyszer azonban egyértelműsítette számomra. Játék, mozgás megvolt, majd visszakerültek a helyükre, takarítás, vacsi, szerintem minden OK volt, de Quenna ezt másképp gondolta ám. Jött egy kis rácsrázás, és az alomtálca elmozgatása - természetesen minnél hangosabb annál jobb, hátha az nagyobb nyomatékod ad a reklamálásnak! Másnap jött a nagytakarítás, "ágynemű" csere. Minden göri a lábam alatt, lépni is alig lehet, naná, hogy mindent ellenőrizni kell, megnézni, hogy is kerül oda, hogy lehet esetleg leszedni, miért is viszi el anya a kedvenc ágyam, és miért a másik kapja azt ami nekem kell - mint a gyerekek.... A megdöbbentő tény ekkor ért. Quenna bekéredzkedett a helyére, és vigyorogva vette birtokba az öblítő illatú tiszta friss ágyikókat, vagyis ha a kisasszony úgy ítéli meg nem elég tiszta a helye biza reklamál :)
Természete megváltozott az utóbbi időbe. Nem játszik, vigyáz magára és rengeteget eszik, mindig éhes, azzal szoktam viccelődni, hogyha vasszöget adnék azt is megenné.
Quentin mióta elvesztette ártatlanságát, csak gyakorolna, így nincs nagyon összeengedve a csajokkal, kivéve Hópehellyel, aki nagyon jól állja a "sarat". Így új szokása lett, melynek neve: Hogyan szedjük le anyáról a nadrágot. Próbál felmászni a lábamon, de a nadrágom előbb lecsúszik, minthogy Ő felkerülne, erre természetesen nagy méltatlankodásokkal reagál, és csak mondja, csak mondja a magáét. Ilyenkor szoktam felvenni, és összevissza puszilgatni, mert hihetetlenül édes :)
Dettike esetében már a széle hossza egy kategóriáról beszélünk, de tény míg nincs mozgás a pociban nem merek semmit se mondani, se írni, meglátjuk :) étványa jó, kedve kitűnő :)
Döncike hozza a formáját, kedves bájos bújós maci :)
Fannikám túl van a vizsgálatokon, és minden rendben vele, egészséges teljesen. Így lassan talán készülődhetünk...
Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...
Egy sorsára hagyott vadászgörény
Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.
- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?
Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.
Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése