Népszerű bejegyzések

2010. április 22., csütörtök

Apró szösszenetek


Vélemény nyilvánítás

A szokásos nagytakarítás, és ágyhúzás volt. Levettem a torony felső részét és a 3 csajt (Fanni, Hópehely és Quenna) beletettem, időbe akartam végezni :$ de mielőtt belekezdtem volna, gondoltam elmondom nekik mi is lesz. Odahívtam Őket a rácshoz, mindenki érdeklődve, tolongva figyelte a szavaimat :) én részleteztem, hogy kimosom, kapnak másik berendezést, kicsit megváltoztatok ezt-azt... miután befejeztem, hihetetlen dolog történt. Én elhalkultam, Ők meg hátat fordítottak és lefeküdtek, kollektíven mind a hárman! Pár másodpercig nem hittem a szememnek...

Quenna és a hal

Quenna, mint ahogy a többiek is imádja a lio. fehérhalat. Amikor eszébe jut, hihetetlen aranyosan kéri :) Ha Kedvesem leül az ágyra akkor megbökdösi az orrával, majd odaszalad ahol a hal van felágaskodik és mereven nézi, Nálam kissé nehezebb dolga van, én ugyanis takarítok jövök-megyek nem nagyon szoktam egyhelybe ülni. Így más taktikát választ :) sündörög körülöttem, és azzal az "agyig hatoló" tekintetével szuggerál, majd amikor rájövök mit is szeretne nagyon boldog és elégedett :) Ilyenkor aztán invázió van, mindenki halat akar, de nagyon finoman veszik el :)

Dönci és az eltorlaszolt ágy

Nagy zörgésre lettem figyelmes takarítás közben, nem igazán értettem, mivel Döncivel kijátszottuk magunkat. Megyek oda és mit látok? Kicsi szivem le akart feküdni aludni, de egy doboztető benne volt pont abba az ágyba amibe Ő bele akart feküdni. Először gondolom megpróbálta kilökdösni, majd talán mikor nem ment akkor elkezdte a hangoskodást. Miután elvettem a műanyag tetőt, Dönci abban a pillanatban behuppant az ágyba és már horkolt is :)

A háromszög ágy esete

Szakítva a hagyományokkal nálunk nem minden ágy négyszög alakú :) Quennának és mivel most vele lakik Hópehely betettem háromszög ágyakat is. Nem is gondoltam azt, hogy milyen lavinát indítok el vele... belement Hópehely aludni, no erre ment utána Quenna, de addig-addig helyezkedett míg Hópehely le nem esett, erre Hópehely felébredt, visszamászott, és Ő "rúgta le" Quennát, majd Quenna vissza, és mint egy súlyemelő, befúrta Hópehely alá magát és ledobta... és ez így ment folyamatosan, mindegy volt, hogy ezen kívül még van bent nekik 2 ágy... mint a gyerekek. A végén már valamelyik mindig odatolta az alomtálat, mert akkor nem estek ki, egyik se :) Kénytelen voltam másik ágyat betenni, node ezzel is megjártam... valamiért Quenna elkezdte kaparni, nem értette elég nagy elférnek, és az alomtál sincs alatta. Megnéztem, és mit látok, mivel az alomtál felől mennek bele, így alomszemek kerültek az ágyba, de az Quenna számára szentségtörés! Miután kisöpörtem, és az almost betettem az ágy alá mégiscsak, nyugodt elégedettség szállta meg a gyerekeket.

Nőt akarok!!!

Quentin valami hihetetlen, már odáig fajultak a dolgok, hogy a Kedvesemnek hangos panaszkodások közepette "meséli" el szívszaggatóan, hogy biza neki nő kell, de nem kap :( :))) Kedvesem felveszi beszélget vele, megsimogatja Quentin csillogó szemekkel bújik hozzá, valami olyan tekintettel: " Végre valaki megért, mi pasik tartsunk össze!" Eszméletlen figura :)))

A féltékeny alfa csaj

Egyértelmű, hogy Dettiről van szó, és Kedvesemről. Dettike imádja Őt, és nehezményezte, hogy pár napja nem igazán jött haza időbe, így nem nagyon találkoztak. Ma reggel úgy intéztük, hogy pótoljuk a hiányosságot. Detti nagy örömében kitakarította Kedvesem fülét, szemét, kezeit, meg úgy ámblokk mindent. Olyan volt mint akinek mindenhol csak nyelve van :) közbe természetesen Nála sem maradhatott el a hangos panaszkodás, majd mint aki jól végezte dolgát elment aludni a görényeim által kisajátított szabadidőnadrágomba.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon aranyos történetek. Tündériek lehettek. Megzabáltam volna őket a helyedben. :-)
Edith

Kolmann Gabriella - Sun-yellow Kennel írta...

Köszönjük :)

El tudják varázsolni az embert :)))

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )