Népszerű bejegyzések

2010. április 10., szombat

Detti és a többiek

Fannikám szépen alakul, pérája megy össze ahogy kell, és boldog, ugrál makog játszik :) Hópehely alig bír vele lépést tartani, de néha már én se tudom követni :))) az is igaz, hamar elmegy aludni.

Teljes erőbedobással kibolondozza magát, majd elsunnyog és valahol elbújik egyet horpasztani :)

Quenna sztrájkba lépett ismét, ugyanis a dobozát evési céllal óhajtja használni, így Ő ugyan ott nem alszik, mert a végén még koszos lenne a bundája, nem is értem mit képzeltem.....

Kicsit látványosan, és leginkább hangosan adta tudtomra ez nem jó, és elment az alomtálcája végébe aludni, hihetetlen figura, és milyen látványosan tudja előadni magát, az ember nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen rajta - nevetni hangosan nem célszerű, mert megsértődik ám :))))

Más választást nem adva nekem el kellett ennem, és felkutatnom egy olyan jellegű ágyat, mint az alomtálcája.... meg is találtam 1 darab volt már csak a város másik végén, így 4 óra utazás ugyan de megérte :))) a lányka rögtön birtokba vette :) és azóta nincs semmiféle reklamáció :)

Igazi csajos rózsaszín ágyikót kapott :)

Dettikével éreztem csütörtökön, hogy valami nem OK, így telefon Péternek, és megbeszéltük péntek UH. Így is lett, reggel ott kezdtünk. Sajnos Dettinek nem lettek kölykei, az okát természetesen tudom, várhatóan visszatüzel, és akkor megpróbáljuk megint.

Pont ezek miatt Quennában sem vagyok valami biztos, ugye ott a fedezés sem volt átlagos, mint ahogy a kislányom sem az :))) meglátjuk mi lesz...

Nincsenek megjegyzések:

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )