Népszerű bejegyzések

2010. április 5., hétfő

Lányok

Eseménydús hétvégénk volt a mostani :) Minden a csajok körül forgott, akik ezt nagyon élvezték :)

Fanni nászúton volt, szerencsére várakozásaimat felülmúlták az események, és minden a legnagyobb rendben zajlott, Quilas eszméletlenül gyönyörű, engem is levett a lábamról nem csak Fannikámat, aki bevetette minden báját az ügy érdekében és  - ahogy Hena mesélte - hevesen udvarolt a szerelmének :) Henának köszönet a vendéglátásért :)
Itthon Fanni olyan mint akit kicseréltek, ugrál, pattog örömködik, és mindennel és mindenkivel csak játszana, jó látni, hogy ennyire boldog.

Míg Fanni távol volt, Detti és Quenna megkapták a dobozukat, tudom, hogy azt írtam idén kipróbálok valami újat, de nem úgy jött ki a lépés. A lányaim kényelme és biztonságérzete fontosabb.
Szóval nagytakarítás keretében megkapták a dobozokat és Quenna mellöl kikerült Hópehely.
Dettike valamilyen okból kifolyólag, hogy mi azt nem sikerült megfejteni első éjjel nem ment be a dobozba, látványos "szenvedés" keretein belül kint aludt. Másnap bezzeg ki se lehetett szedni belőle :) Mára rendesen belakta, és jól elvan benne :)
Quenna ez esetben is hevesen nyilvánította ki a véleményét. Eleinte örült, majd 1 órán keresztül ugrált örömébe természetesen szívbajt hozva rám, hogy baja lesz... majd leesett neki, hogy egyedül lesz, ekkor még volt bent neki, egy függőágy is. Csak abba aludt, a dobozba meg behordta az ételt, és ez így tökéletesnek bizonyult számára. Én galád, erre kivettem a függőágyat. Azt a sértődöttséget... tologatott, borogatott, de természetesen mindent csak módjával, hiszem a tisztaságmániája nem viselte volna jól, ha koszban kellett volna lennie, de a hangoskodás már biza az Ő asztala, amennyire csak hangoskodni lehetett bevetett mindent, keményen "sztrájkolt" de mivel nem jött "válasz" feladta a kis szentem és elvonult a dobozba aludni :) azóta természetes, hogy abban pihen :)

Nincsenek megjegyzések:

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )