A hétvége tanulsága

Ugye csütörtökön születtek a picik, így a hétvégi takarítás kivételesen elmaradt. Ráadásul Quenna dobozát is csak száraz ronggyal töröltem ki az első napokba. Volt ugyan hiszti, de betudtam az új, ismeretlen helyzetnek. Be kell valljam, csak részben volt igazam, mivel a takarítás hiányát is reklamálta az újdonsült „anyuka” tisztaságmániája az egeket súrolja. A kölykök patyolat tiszták mindig, maximum a rászáradt tej marad a karmokon, orrokon. A piciknek mindig tele a hasuk, amikor foglalkozási idő van vagy elalszanak a kezembe, vagy alig tudom felébreszteni Őket, és akkor is látványos nyújtózkodásokba fognak, és ásítoznak. Ilyenkor olyan mintha azt mondanák: Nem látod, hogy alszom? Tele a hasam, hagyjál békén!
Szépen alakul a színűk is, mindenkit meg lehet már egy ideje különböztetni, így szerencsémre jobban nyomon is tudom követni Őket egyénenként is. Nagyon nyugisak, könnyedén simogathatom Őket, még puszit is kaphatnak, de hiszti no az nincs. Változatlanul csak pakolászáskor lehet a hangjukat hallani, meg mikor az anyjuk bemegy a dobozba takarítás után.
Quenna változatlanul profin hagyja a takarítást. Beugrik a hordozóba, és nem műsorozik, lefekszik, és kivárja, míg végzek. Természetesen első útja a kölykeihez vezet, és amikor lecsekkolta, hogy minden rendben akkor jön hozzám szeretgetésért, kényeztetésért, puszikért.
Nagyon szigorú mami, megfigyeltem, hogy egyszerűen befekszik a kölykök közé, és ha valaki mögé kerül, akkor biza meg kell kerülni, vagy felmászni a mamira. Quenna annyit tesz meg az ügy érdekébe, hogyha a nyakánál mászik a kölykök, akkor „átlendíti”, vagy esetleg arrébb viszi a lábát, ha a megkerülési utat választja a csemete, de ez a maximum. Mindezek ellenére a picik teljesen rendben vannak. Quenna étvágya változatlanul remek, és teje is van bőven – nem túlzok, ha azt mondom, hogy a földön húzza a hasát.

Egy hetesek vagyunk :)

Minden ideálisan alakul, Quenna nagyon jó mami, de ugyanakkor igényli a társaságomat.
Ha épp etet, akkor csak kinéz, én meg várok, hogy mikor fejezik be. J Olyan kis ügyes, már amikor meglátja a hordozót tudja mi lesz. Türelmesen megvárja, míg kinyitom a ketrec ajtaját, és odateszem a hordozót. Egyenesen repül bele J nincs hiszti nincs dühöngés, semmi. Kitakarítom Őket és babázok kicsit. Tüneményesek a kölykök, mivel általában amikor foglalkozásra kerül a sor tele mindenkinek a pocija, így nincs hiszti, nincs sipítozás, nagyon nyugisak. Képesek a kezembe is elszundítani, ha betakarom Őket csendben elalszanak, egyedül amikor pakolgatom a bandát akkor van hangoskodás, de igazából ez természetes J Mind a hatukat meg lehet különböztetni. Amikor Ők visszakerülnek a helyükre, és Quenna kijön kicsit sétálni akkor első dolga megnézni a piciket, majd odaáll az ajtóba, ki kell vennem, meg kell puszilgatnom, szeretgetnem. Járkál egy kicsit, és uzsgyi vissza a kölykeihez. A tisztaságmániáját kiterjesztette a csemetéire is, minimum 2 óránként mindenki körbe van takarítva. Quennának remek az étvágy és van teje rendesen, nekem szokta mutogatni amikor kint van és felkéredzkedik.

A többiek is megszokták már az új helyzetet.

A lányok játszanak ugrálnak nem érdekli Őket, hogyha esetleg a kicsik nyöszörögnek, de a fiúk valami hihetetlenek. Dönci éber, mindenre figyel, Quentin meg az ajtóban „örző-védő szolgálatot lát el” nagyon aranyosak.

Amikor a természet közbeszól...

Minden mesében illően alakult, nem volt igazán semmi gond, az első 2 nap alatt Quenna nem lett kiengedve csak a hordozóba várta meg a takarítás végét, és utána uzsgyi vissza a helyére. A picik szépen fejlődtek minden takarításkor ellenőrzéskor egyre csak szebbek lettek, mindig látszott a változás.
Tegnap már sétálhatott Quenna nem is volt semmi, körbejárta a szobát, és utána ment is vissza. Ugyanakkor az esti takarításkor az egyik kisfiú feltűnt nekem. Valami nem OK… egész éjjel virrasztottam, alig vártam a reggelt. Eljött a reggeli takarítás ideje, a kicsi fiú már eléggé rossz bőrben volt, éreztem itt már gáz lesz. Végiggondoltam mit és hogyan. A szívem azt súgta segíts neki, az eszem viszont tudta 3 napos babának sehogyse tudok segíteni.
Az esti takarításkor már nem élt. L

Megvisel, de be kell látnom ez a természet rendje.

Így most 3 kislányunk és 3 kisfiúnk van.

Első nap…

Nem nagyon piszkáltam Quennáékat néha be-belestem, de megpróbáltam a kíváncsiságomhoz képest a legkevesebbet és a legóvatosabban érdeklődni. Még a nap folyamán evett ivott rendesen. Nagyon keveset pihent fáradhatatlanul tisztogatta a babákat, etette melegítette Őket. A picik meg nagyok, mozgékonyak, életerősek és nyugisak J Eljött a takarítás ideje, mindent előkészítettem, és a legnagyobb meglepetésemre Quenna szinte beleugrott a hordozóba, amikor odatartottam. (Nem stresszelem azzal, hogy előtte macerálom a kölyköket, mivel nagyon védelmezi Őket) Takarítás következett majd a kölykök ellenőrzése. Ismét elcsodálkoztam nem volt sivalkodás mindenkit megnéztem egyesével, megvan-e „mindene” milyen a köldökcsonk, stb.. A nemeket majd, ha nagyobbak lesznek, most nem. Aztán Quennát is visszatettem, kapott enni, amibe igaz csak belenyalt, de ez ilyenkor terészetes.
Éjjel Quenna azért kicsit hisztizett, de ezt leszámítva minden rendben zajlott, semmi különös nem történt J A reggeli takarításkor minden ugyanúgy zajlott, mint előző este.

A többiek meg hozzák a formájukat J

Quentin, mint aki tudja, hogy apuka lett fel s alá járkál, amikor kint van.

Döncike állandóan létszámot ellenőriz J

Dettike egyfolytában rendet rak, természetesen a saját elképzelése szerint – ami nem egyezik az enyémmel, de hát semmi nem lehet tökéletes. J

Fanni és Hópehely meg folyton magyaráznak és rettenetesen nagyokat játszanak J

Quenna

Zajlanak az események…

Tegnap este olyan 6 óra tájban elfolyt a magzatvíz, akkor már tudtam mese nincs reggelre babáktól lesz hangos a lakás J
Szinte egész éjjel fent voltam, és bekövetkezett Murphy törvénye… egy pillanatra elszenderedtem olyan hajnali 4 körül. Ekkor született meg az első baba J majd hosszú percekig semmi. Ahogy az idő telt úgy lettem feszültebb, aztán meghallottam, hogy duóba sírnak, megkönnyebbültem. Nem bírtam ki bekukucskáltam erre már hárman voltak… ismét feszült várakozás következett, majd megint belestem, már 4-en voltak… láttam Quennának nagyon nem tetszik, hagytam, de ekkor már felgyorsultak az események, és elvesztettem a fonalat, 5 vagy 6 baba volt már kint

Ismét belestem, Quenna hanyatt feküdt és hullámzott a hasa, jön a következő baba…
Lassan elcsitul a ketrec… Quenna még ugyan remeg, de a kölykök szopnak.
Vége… minden csendes és nyugodt. Gondoltam kitakarítom, rendezem a lánykát, elvégre mindig zavarja, ha koszban van. Benyúltam láttam nem tetszik neki, elfordítottam a dobozát, foglalkozzon a picikkel, de nem, Ő mindenáron ki akart jönni. Akkor még nem sejtettem, hogy valójában WC-znie kellett. Kijött az emésztett placenta, így már teljesen megnyugodtam J A dolgomat ugyanakkor nem könnyíti meg, mivel nagyon védi a kölyköket. Septibe megszámolva 7 babája lett. Kapott friss ennivalót, csak kinézett a dobozából, hogy „éber vagyok ám” de látszott rajta mennyire fáradt, ami nem meglepő.

Hogyan tovább???

Kissé talán önző módon rendhagyóan kezdem eme bejegyzést.

Hogy miért nem írtam? Most nem olyan indíttatásból, mint legutóbb, történt velünk igen-igen sokminden. A legtöbb dolog viszont valamelyest negatív kicsengésü, és mivel elgondolkodtam azon, hogy érdemes-e folytatni a tenyésztést, így vártam… még mindig nem vagyok tisztába azzal hogyan is tovább, de egy kedves mail, amiből áradt a görényeim felé a szeretet és felém a figyelem és kedvesség ráébresztett arra, hogy írjak.

Sok emberrel beszélgettem, magyarokkal és külföldiekkel, hogy is legyen mit is csináljak. Van-e értelme ennek, hogy várnak ránk, készülnek, és én meg csak azt tudom mondani: „Nem jött össze…” Hiába az orvosi vizsgálatok, az odafigyelés, meg minden, valami „átok” súlyt minket.
Amikor belekezdtem ebbe az egész blogírásba, – hosszas rábeszélések után – úgy gondoltam teljesen, ahogy a bemutatkozóban is van, vagyis tényleg a mindennapjainkba láthat bele az olvasó, mindenféle kertelés nélkül. Aki egy csöppet is ismer, beszélt már velem az tudja, hogy nem szokásom senkit se „hülyíteni”, az nem én vagyok! Most itt a hullámvölgy, ebből adódóan jót nem nagyon tudok írni, rosszat meg csak finoman lehet – ami személy szerint nekem szívfájdalom, de ismerve az embereket rákényszerülök L (Ha valaki látta a Pletyka című filmet akkor tudja, miről beszélek…)

Még nem igazán tudom merre is induljak tovább, van egy ígéretem, aminek mindenképp eleget fogok tenni az biztos, de azt leszámítva nem tudom per pillanat, merre visz majd az utam…

No ennyit rólam és a kételyeimről…

Döncike már nem ivarzik annyira, jön-megy rendezkedik, majd jó gyerek módjára elmegy aludni. Quentin viszont kezdi megmutatni milyen is amikor Ő unatkozik… „Nosza találjuk fel magunkat, csak van valami amire felfigyelnek”, és természetesen minél nagyobb zajt kell csapni, mindegy, hogy 2 perce mentem el onnan, vagy 10. Kicsit kivittük a fiúkat a kertbe mókázni, hogy mennyire élvezték, hihetetlen volt. Dönci végigmustrálta a területét, ezzel ellentétben Quentin olyan örömtáncot lejtett, hogy csak néztük J

Fannika és Hópehely egymásra találtak nagyon. Most teljesen olyanok, mint amikor még kölykök voltak, sokat játszanak, kergetőznek, egymásra „vadásznak”. A helyükön meg összebújnak, takarítgatják egymást. Csak úgy árad belőlük a szeretet egymás felé, amiből egyszer-egyszer én is kapok :$
Dettike úgy gondolta nem babázik. Az okok között már Dönci is felmerült. Mindezek ellenére teljesen rendben van és nekem ez a legfontosabb.
Quenna ennek az ellentéte Ő babázni fog. A kölykök már „fociznak” benne rendesen. Hatalmas a hasa nagy az étvágya, mindennek ellenére nagyon fitt, nem kér segítséget, hogy lejöjjön az ágyról vagy felmenjen rá, megoldja. Hétvégén megkapta a dobozát, nem engedem, hogy másba szüljön, az mégis csak az egyik legbiztonságosabb, erre ha rongyot teszek be neki, azt kikotorja, hogy nem jó, ha meg nincs bent semmi akkor meg kapar, hihetetlen. Ezt játszottuk tegnap… Mondjuk teljesen megértem „sehogy se jó” már neki.
Amikor kijön figyelek, és ha kéri a többieket (Fannit és Hópelyhet) akkor kiengedem hozzá őket. Szigorú felügyelettel, és ugrásra készen. Szerencsére mindenki tisztába van a helyzettel. Ha Quenna nem kezdeményez akkor nem is piszkálják. Tegnap óta nem igazán foglalkozik a
többiekkel, „kikéri” őket és ennyi, jön-megy téblábol kicsit és kéredzkedik vissza a helyére.