Fanni kálváriája

Már a frankfurti kiállítás utáni hetekben éreztem valami nem stimmel a lánykámmal. Mivel nem rohanok mindig orvoshoz velük, csak ha konkrét tünetek és problémák vannak, amit én nem tudok lediagnosztizálni, vagy kezelni (pl.: vényköteles a gyógyszer). Vártam, és figyeltem. A hormonháztartása megborult, de eleinte a hülye időjárás miatt szintén csak figyeltem a leányzót. Látszólag minden rendben volt vele, evett, ivott, játszott, felfedezett. Úgy nézett ki normalizálódik a helyzet. Eljött a tavasz, és ugye a tüzelés-fedezés. Fanni szépen időre betüzelt, semmi kiemelkedő dolog nem történt, minden a tervek és az elképzelések szerint zajlottak. Eleve fedezés előtt mindig alapos kivizsgáláson esnek át az állataim, és csak ha a dokink rámondja, hogy mehet a pároztatás akkor vágunk bele, most még tüzetesebben megnéztük Fannit, hogy biztos menni fog neki a kölyökvállalás. Mindent rendben találtunk, így mehetett „mézes napokra” külföldre.Sajnos nem lettek kölykök, álvemhes lett. Ekkor ismét kivizsgálás, és felmerült, mint legrosszabb variációként a hormont termelő daganat lehetősége is. Ekkor döntöttem úgy, hogy Ő már nem lesz többé anyuka, kivonom a tenyésztésből, hiszen nekem Ő a legfontosabb. Így „nyugdijjasként” él velünk tovább.