Népszerű bejegyzések

2010. augusztus 16., hétfő

6 hetesen

A picik elérték a 6 hetes kort. Annak megfelelően híztak, fejlődtek ügyesedtek. Egyre többet játszunk, egyre nagyobbakat ugrálnak, és egyre inkább a szívemhez nőttek.

Nagyon jól érzem magamat velük, egyre inkább keresik a társaságomat. Jönnek, vonnak bele a játékba, én meg olvadok, mint a napon felejtett jégkocka.

Vendégeink




A hétvége ismét eseménydúsra sikeredett.
Nem így terveztem, de jól sikerült J
Az alap elképzelés az volt, hogy délelőtt jönnek Szilviék, délután Edithék. Ember tervez Isten végez J
Szilviék maradtak, Edithék mellett beugrottak Eráék is. Így 9-en lettünk hirtelen.
Próbáltam mindenkire figyelni, de nem mindig jött össze.
A kölykök jól viselték a helyzetet, igencsak elfáradtak, és ami a meglepő Quenna is profin tűrte az egészet, meg is lepett vele.
Mindenkinek meglett a maga favoritja J kapkodtam is a fejemet.
Egy konkrét esetet el kell mesélnem, mert én többek között ezt nevezem felelős állattartásnak:





Era beleszeretett Tritonba. Meg is beszéltük, megkaphatja, régi barát, és kölyökgazdink, így me, kérdés, hogy jó helyen lett volna a picike. Pár nappal később beszéltünk, és visszamondta, mivel munkahelyi gondok léptek fel neki. Így nem meri bevállalni a picit, majd megszakadt a szíve, tudom ismerem, de bizonytalanra nem akarta elvinni, és ez felelőségteljes döntés.

2010. augusztus 10., kedd

Jaj

Tudom nagyon nem voltam aktív, de az a helyzet, hogy munka mellett reggel és este is 3,5-4 óra görizés – ami akárhonnan is nézve napi majd 8 óra. Így hulla állapotba szoktam ágyba keveredni :$

Szépen lassan bepótolok mindent J lesz mit olvasni a héten az tuti J

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )