Kicsit ismét lemaradtam, de igyekszem pótolni.
Nos, miután elkezdték az önálló étkezést, lassan de
biztosan nekifogtak alomra is járni. Eleinte, még volt némi gond, aki későn indult
ki, és így nem ért el az alomtálig. Alapjában egész jól ment.
Teltek a napok, a picik szépen ettek mindent. Ami csak
eléjük került, lehetett az csirke nyak, farhát szárny, mellcsont, nem volt
számukra lényeg, megették. A legjobb falatok a porcogó, és a kisebb elrágható
csontok, azért a mai napig is képesek összebalhézni. Minden alkalommal, mindig
az kell a másiknak, amit valamelyik már kivett magának, függetlenül attól
mennyi van a tálba, és ilyenkor megy a harc. Az amelyik odament el akarja
venni, bele akar csemegézni, míg a másik ezt nagyon de nagyon nem szeretné,
ennek megfelelően hangot is ad nemtetszésének, és arrébb is viszi a finom
falatot, persze a másik megy utána, és csak akkor ér véget ha elfogy a finomság.
Ezzel egyidejűleg egyre jobban ment az alomhasználat is,
szépen profi módon csinálják teljesen tisztán tartva a helyüket. Csak az
szokott némi gondot okozni, hogy túl magasra mondhatni „kézen állásba”
gondolják elvégezni az aktuális teendőket, és ilyenkor az állat benne van az alomtálba
ugyan, de a hátsó fele nem, és mellémegy. Groot specialitása az, hogy fél
lábbal az alomtál peremén van és persze kipucsít, ezt a többiek is kezdik
átvenni, így lassan megkapják a felnőtt alomtálat a babaalomtál helyett.
Mindemellett a foglalkozási idők is hosszabbodtak, szépen
fokozatosan de manapság már 2x3 óra vagy 3x2 óra naponta. Ahogy egyre
virgoncabbak lettek, letettük nekik a kölykökplédet, hogy kimozoghassák
magukat. Eleinte még nagyon könnyű dolgunk volt, de ahogy megszokták a
helyzetet, és kinyíltak a szemecskéik úgy adták a feladatokat nekünk.
Felfedezték a környezetüket, a plédet, és nagyokat játszottak egymással, meg
természetesen velünk, ennek keretében megtanítottuk nekik, hogy nem
haraphatnak, nagyon gyorsan megtanulták. Mostanra ez már oda jutott, hogy
jelzés értékűleg teszik oda a fogacskáikat, vagy pusziosztást csinálnak.
A foglalkozások elején, természetesen 8-an 8 fele szó
szerint rohannak, és mostanra oda jutottunk, hogy egy ember kevés hozzájuk
ilyenkor. Kimondott fogyókúra gyakorlat, és azt most nekem nem lehet. Amikor
viszont már fáradnak, először csak egymással meg velünk birkóznak, majd elkezdenek
felmászni a lábamon, és „ Ki van közelebb mamihoz!” játékba kezdenek bele.
Vagyis amennyire csak tudnak felmásznak az ölembe, hogy ott aludhassanak.