Népszerű bejegyzések

2015. november 9., hétfő

Egy meghökkentő jelenet, majd „Anya sportolj!”

Pár nappal ezelőtt megdöbbentő jelenetnek lehettem tanúja. Ismételten megbizonyosodtam arról, hogy az ember mikor már azt hiszi, hogy nem érheti meglepetés, téved :) a görik mindig tudnak újat mutatni.
Sajnálatomra nem tudtam lefényképezni.
Történt ugyanis, hogy a szokásos játék után a görik visszamentek a helyükre, és épp vacsoráztak, amikor Baltazár lement az alsó szintre, és vitte magával az elemózsiáját, egy darab csirke farhátat. Mint köztudott a nem csak görényeink vannak, hanem egy mentett cicánk is, aki a Zafír névre hallgat. Zafír ott bóklászott a görények ketrece körül, amikor egyszer csak Baltazár felment a félemeletre az étellel, és a sarokban elkezdte kifelé lökdösni Zafírnak aki épp ott állt és nézte őket. Addig-addig tuszkolta a csontos husit a göri, míg a macska el nem vette, ekkor mint aki jól végezte dolgát felment egy újabb falatért, és jóízűen elnyammogta fent a többi görivel együtt. Én meg lélegzet visszafojtva álltam, és alig hittem a szememnek, hogy a görény megetette a macskát.

Tegnap nem tudom mi üthetett Baltazárba. A télre már teljesen beálltak, így nehezen keltek, de a szokott időben elindult a játék. Mindenki nagyon jól érezte magát, azonban Baltazár nem bírt magával, és folyton kergetőzőset akart velem játszani. Állandóan hívott, és mit volt mit tenni belementem a játékba. Természetesen nekem kellett őt kergetnem, ő meg boldogan rohangált előttem, meghazudtolva a 2,6 kg-os súlyát. Futott, elbújt, pattogott, makogott, én meg csúsztam-másztam utána. Mindketten alaposan elfáradtunk. Kimerülten ment vissza a csajokhoz, aminek Bizzy örült a leginkább, hiszen kedvére nyúzhatta Baltazárt.

2015. október 21., szerda

Mostanában

A görik már teljesen téli üzemmódra váltottak. Sokat alszanak, és felvették a téli zsírréteget is.
Amikor kint vannak, és játékidő van, akkor viszont megy a bolondozás.
Baltazár a maga nem épp picike termetével, és súlyával (kifejlett hím átlagos téli kinézetével) pattog, ugrál, makog, hecceli Nisát, majd fut előle. Ráugrik Bizzyre, Azután, hagyja, hogy Bizzy leteperje. Bizzy a tél ellenére nem lassult be, nem igazán pihen kint, mindig dolga van, szinte sohasem áll le, továbbra is művészet róla fotót készíteni, pontosabban csaknem lehetetlen. Ő is felvette a téli öltözéket, és a hozzá elengedhetetlen súlyt is, de ez meg sem látszik a mozgékonyságán.
Amikor épp nem Nisat gyűri Baltazárt piszkálja, ugrik a hátára, és próbálja megrendszabályozni több, de inkább kevesebb sikerrel, hiszen Baltazár alig érzi meg a kiscsaj próbálkozásait.
Nisanak, szépen kezd alakulni a téli bundája, ő mindig is nagyon furcsán vedlett, de ez a mostani az eddigieken is túltesz. Téli súlya neki is megvan, de mivel még nincs meg a téli „ruhája” így Baltazár és Bizzy nagyon édesen melegítik őt a ketrecben ha bent vannak. Mindig hagyják, hogy ő legyen alul, és általában csak a nózia látszik ki. Ebben az esetben Baltazár is fent alszik a függőágyban, egyébként, ő lent tanyázik a ketrec aljában és vigyázza a csajok álmát. Nisa a maga kis törékenységével vasszigort tart fent, ha arról van szó Baltazárt végigkergeti mindenhol, és beállítja a sarokba, Bizzyt finomabban teszi helyre, ha kell, és visszavonul aludni, ha Baltazár és Bizzy együtt játszik.

Természetesen engem sohasem hagynak ki a játékból, mindig igénylik a társaságomat, Velük kell lennem, és belefolyni az aktuális játékba. Ez csak akkor kényelmetlen, ha épp takarítanám a helyüket, vagy a vacsijuk elkészítésével kellene foglalatoskodnom, és nem, nem hagyják, de megoldom. :)

2015. szeptember 30., szerda

Készülődünk…

Mostanában nagyon nem írtam, ez köszönhető egy felső légúti fertőzésnek, amit sikeresen „megnyertem”, mindezek ellenére azért történtek velünk események.
Lassan, de biztosan elkezdtek a görik készülni a télre, kevesebbet vannak fent, és többet esznek.
Alig lehet felébreszteni őket, de ha fent vannak, egyből a bolondozás jár a fejükben.

Baltazár mostanra már „farnehéz” lett, így kicsit belassult a szentem. Bizzyke még mindig ezzel ellentétes, ha végre felébred, csak pörög, és megy, nála a nyugton maradás egy nem létező fogalom. Nisa a szokásos módon még mindig anyáskodik felettük. Mostanában azt vettem észre, hogy a lányok összedolgoznak Baltazár ellen. ha pl. Nisat kezdi el nyaggatni Baltazár, és ennek a lánykám hangot is ad, Bizzy máris siet a védelmére, és ráugrik Baltazár hátára, elkapja a grabancát, és játékosan megtépi, amit persze Baltazár éppen hogy csak megérez, de céltér a manőver, hiszen  Nisa zaklatása abbamarad. Az én társaságomat is igénylik, de ugyanakkor elvárják, hogy „osztódással szaporodjak”, hiszen játszani, birkózni velük, és emellett kitakarítani rendbetenni a helyüket, valamint kaját készíteni lehetetlen, de valahogy mégis menni szokott :) 

2015. szeptember 7., hétfő

Tegnapi kirándulás

A reggeli rutin után, felpakoltuk Baltazárt és Bizzykét majd elmentünk kirándulni. Ahogy Bizzyt ismerem előre tudtam, hogy még ki se lépünk a lakásból máris minden tele lesz alommal. Nem csalódtam a kislányomban, egy határozott mozdulattal a feje tetejére állította az alomtálat, utána széttúrta a hordozóba, biztos, ami biztos alapon.
Kiértünk a séta helyszínére, a görik már rettenetesen izgatottak voltak. Baltazárra egész gyorsan, Bizzyre kisebb küzdelem árán rákerült a hám, és mehettek. Rögtön minden fűszálat alaposan meg kellett szagolni, minden fal mellett el kellett menni, később vissza a kiindulási pontra, hogy „vajon minden át lett szaglászva?”
Jöttek-mentek rendesen, Baltazár ásott, igazi pasi módjára. Bizzyke meg csak megszemlélte, igazi csaj módjára nem koszolta nagyon össze magát.
Jössz már?
Ha Baltazár valamit nagyon megszaglászott, Bizzy úgy tett, mint akit nem érdekel, de ahogy a fiacskám arrébb ment egyből dugta is oda az orrát a lánykám. Nagyon édesek voltak. Sokat mászkáltak külön, de rendszeresen vissza-visszatértek egymáshoz. Amikor már kezdtek elfáradni Baltazár megnyugodott, és „lomha maci módba” kapcsolt, Bizzy ezzel ellentétben pörgött, kereste a pihenésre alkalmas helyet.
A végén kiegyeztünk a hordozóba, de nevelési célzattal benne hagytam a szétszórt almot.
Miután hazajöttünk, volt nagy üdvözölgetés Nisaval, aki itthon maradt. Aztán hármasban a ketrecben elvonultak aludni, csak épp a „Ne zavarjanak!” táblát nem tették ki. :)

Reggel alig akartak kijönni a ketrecből, és este is csak noszogatás hatására sikerült kicsalnom őket.

2015. szeptember 3., csütörtök

Vizibuli, majd hogyan járjunk túl görényünk eszén…

Az elmúlt napokban visszatért a hőség, és ezt észrevettem a göriken is. Már igaz készülnek a télre, jön a bundaváltás, meg a fokozott étvágy, de ez a meleg kissé megzavarta őket. Ennek tükrében tegnap tartottunk egy kis vizibulit. Baltazár imád búvárkodni, és már Bizzykét is rávette, de most kicsit mást találtam ki. Fogtam a nekik vásárolt virágpermetezőt, és lelocsoltam őket kézmeleg vízzel. Természetesen volt eleinte méltatlankodás, meg futkározás, de utána rájöttek ez nem is olyan rossz dolog.
Ment is a hancur, a birkózás. Baltazár nagyon élvezte, hogy Bizzyke nem tud előlel olyan sebesen elvágtatni, vagy épp kicsúszik a lába és utol tudja érni.
Bizzy persze ennek evésbé örült, viszont ő is talált magának kedvező dolgot, hiszem nem csak az ő lába csúszott, így az eddigiekkel ellentétben ha „megréngatta”
Baltazárt akkor a fiúka megmozdult a „rántás” irányában, amire eddig nem volt esély.
Jó alaposan el is fáradtak.
Estére átépítettem a ketrecet, ugyanis Bizzyke előszeretettel mutatja ki nem tetszését azzal, hogy direkt mellépakolja a „hátulról kijövő anyagokat” nosza rajta ilyenkor már Baltazár sem akar kimaradni a bosszúból…

Nem teljesen vált be az elképzelésem, és ismét bebizonyították nekem a görényeim, hogy lehet az ember bármilyen rutinos tapasztalt, ha jön egy úgy göri simán tud fejtörést okozni, és kreatívságra ösztönzi a gazdit. Ennek megfelelően arra jutottam, hogy alvórongyokat teszek be nekik. Először csak egy rossz pólót tettem be a megfelelő helyre. Baltazár rendkívül örült, de boldogsága nem sokáig tartott ugyanis Bizzy elkezdett ott ágyazni, mivelhogy neki is megtetszett. Ott ültem a ketrecnél, visszafolytott nevetéssel, és figyeltem őket. Baltazár próbálta Bizzyt lelökdösni, mindig oda feküdt ahol a kislány ügyködött, Bizzyt ez nem hatotta meg összerenezte, majd szétteregette azt a szerencsétlen pólót, megsajnáltam a fiacskámat, és kaptak mégegyet. Gondolom mindenki sejti, hogy Bizzynek mindkettő kellett, de akkora már rendesen el is fáradtak, így lassacskán kiegyeztek, és nyugovóra tértek.


Nisa mindezt végigaludta a felső szinten. Nyugtázta és örömét fejezte ki amikor átrendeztem a ketrecet, illetve megnézte mivel küzdenek a fiatalok, de nem nagyon érdekelte, ő elvonult aludni.

2015. augusztus 20., csütörtök

Az első séták

Baltazár már volt ugyan kint egyszer egy kis nézelődésre, de Bizzykének a tegnapi volt az első kinti, sétálgatós élménye.
Délután nagyon nehezen keltek fel, de felpörögtek teljesen, aminek hatására el is fáradtak...
Mindent előkészítettünk, majd "felöltöztettük" őket, és elindultunk.
Baltazár igai pasiként viselkedett, de Bizzyn meglepődtem, azt vártam minden fűszálat megszagol, majd egy lépés előre, és vissza kettő, hogy biztos minden fűszálat leellenőrzött-e. Nem ezt csinálta... egész szépen közlekedett, bár neki volt némi csalogató is, ugyanis vittük az egyik anyagból készült hordozót, amibe belemászhatott, nézelődhetett.
Szépen és jól lehetett velük sétálni. Persze elfáradtak rendesen, és miután hazajöttünk azonnal mentek is aludni. Legnagyobb szívfájdalmam, hogy nem vittem magammal a fényképező gépet, így sajnos nem készültek fotók :(
Reggel bóklásztak kint kicsit, de hamar elmentek aludni... :)

Baltazár és Bizzy

Baltazár külföldről érkezett hozzánk, egy nagyon kedves és régi barátomtól.
Nisa, mivel már egy ideje egyedül volt nem tudtam mit fog hozzá szólni. Hazajöttünk, és bemutattuk egymásnak őket. Nisa első pillanatban csak nyugtázta, hogy van Baltazár, Majd mikor a fiúcska elkezdte felderíteni a ketrecet Nisanak leesett Baltazár "ide költözik". Így be is vetette magát, és mint jó házigazdához illik körbevezette a ketrecben, nagyon édesek voltak,
Nisa folyton magyarázott Baltazár meg követte. Baltazár nagyon fáradt volt, így keresett egy alvó alkalmatosságot, no ez szerencsétlenségére (mivel a függőágyba nem tudott felmenni) az alomtálca széle lett. Nisa meg erre bepipult és megpróbálta kiráncigálni, persze volt nagy riadalom. Így mit volt mit tenni kaptak az aljára is ágyikót. Ennek megfelelően másnap reggel arra mentem be hozzájuk, hogy együtt alszanak.
Baltazár szépen lassan belakta a ketrecet.
Bizzy mikor megérkezett kicsit más volt a helyzet.
Nem kockáztattam, és Baltazárral kezdtem az összeismertetést, közel egykorúak, külön neműek, ennek megfelelően minden a legnagyobb rendben ment, az első pillanattól kezdve teljes az összhang közöttük, majd pár nappal később jött Nisa. Fel voltam készülve mindenre, de a lehető legjobban alakultak az események. A csajok pillanatok alatt összemelegedtek, és a mai napig is ha úgy tartja kedvük elvonulnak kettecskén aludni. Egyetlen probléma van csak, hogy Bizzyke Nisa tarkóját találta meg arra, hogy szopizzon. Olyat már tapasztaltam, hogy az egyik kölyök a másik fülével csinál ilyet, de hogy a tarkójánál, meg a lapockái között? No ilyen még nem volt.

Az elmaradás...

Sokat gondolkoztam hogyan is írjam le az eddigi eseményeket. és arra jutottam, nem évődök vele sokat, hiszen a jelenben kell élni...
Vénusz esete után feje tetejére állt a világ, magánéleti problémákkal küszködtem, és kérdéses volt folytatom-e a tenyésztést.
2011 decemberében elkezdődött a pokoljárás...
Rejtélyes kór támadta meg a görényeimet, valószínűleg mérgezés. Erről részletesebben a honlapon lehet majd olvasni. A lényeg, hogy hiába mozgattam meg minden követ, nem tudtam az állataimon segíteni. Az első Quentin volt, utána megbetegedett Fanni és Quenna. Fanni valami csoda folytán rendbe jött egy időre. Majd Dettike és Vénusz. Hópehely ekkor még teljesen egészségesnek tűnt.
Megpróbáltam feldolgozni az eseményeket, és hozzám került Nils és Nisa. Vittek egy kis színt a mindennapokba.
Amikor már azt hittem mindenen túl vagyok/vagyunk, jelentkeztek Fannin a tünetek, majd később Hópelyhen is. Megkérdőjeleződött bennem minden, almot nem akartam vállalni.
Mindezek után nemsokkal Nils hirtelen, és teljesen váratlanul elment. Mint kiderült szívproblémája volt.
Nisaval magunkra maradtunk, ekkor már velünk volt Zafír a mentett cicus, így hármasban éldegéltünk. Sokat gondolkoztam, és rájöttem nem tudom és nem is akarom abbahagyni a görizést.

2015. július 25., szombat

Éledezés

Az utóbbi időben nagy volt a hallgatás, de most végre úgy tűnik jó irányban haladunk :)
Tudom, hogy az Olvasóknak tartozom 1-2 dologgal, meg is fogom írni. Az elkövetkezendő napokban aktívan be lesz hozva a lemaradás, és mint régen megszokhatták, sűrűn lehet majd olvasni a mindennapjainkról :)
Így amíg nem érünk el az aktualitáshoz, a cím mögött lesz egy dátum, vagy egy időintervallum is.

Kellemes időtöltést nálunk.

Sun-yellow Baltazár és Sun-yellow Bizzy

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )