Népszerű bejegyzések

2010. október 5., kedd

Hogy is van ez…

Az elmúlt hetekben semmit nem írtam. Ennek oka is van/volt. Gondolkodnom kellett, mivel feje tetejére állt körülöttem a világ, és rendbe kellett tennem. Felmerült bennem sokminden, a napló bezárása, a tenyésztés befejezése… szóval szinte minden.

Átgondoltam, kompromisszumot kötöttem és folytatom, igaz a változás eléggé látványos.


Igen, miután ezeket a sorokat leírtam, méginkább megfordult velem a világ L.

Immáron túlléptem a történteken, és nekiállok, bepótolni az elmaradásokat és aktualizálni a körülöttünk zajló eseményeket J

Szóval lesz mit olvasni majd az elkövetkezendő napokban J

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )