Népszerű bejegyzések

2011. augusztus 26., péntek

Fanni kálváriája

Már a frankfurti kiállítás utáni hetekben éreztem valami nem stimmel a lánykámmal. Mivel nem rohanok mindig orvoshoz velük, csak ha konkrét tünetek és problémák vannak, amit én nem tudok lediagnosztizálni, vagy kezelni (pl.: vényköteles a gyógyszer). Vártam, és figyeltem. A hormonháztartása megborult, de eleinte a hülye időjárás miatt szintén csak figyeltem a leányzót. Látszólag minden rendben volt vele, evett, ivott, játszott, felfedezett. Úgy nézett ki normalizálódik a helyzet. Eljött a tavasz, és ugye a tüzelés-fedezés. Fanni szépen időre betüzelt, semmi kiemelkedő dolog nem történt, minden a tervek és az elképzelések szerint zajlottak. Eleve fedezés előtt mindig alapos kivizsgáláson esnek át az állataim, és csak ha a dokink rámondja, hogy mehet a pároztatás akkor vágunk bele, most még tüzetesebben megnéztük Fannit, hogy biztos menni fog neki a kölyökvállalás. Mindent rendben találtunk, így mehetett „mézes napokra” külföldre.Sajnos nem lettek kölykök, álvemhes lett. Ekkor ismét kivizsgálás, és felmerült, mint legrosszabb variációként a hormont termelő daganat lehetősége is. Ekkor döntöttem úgy, hogy Ő már nem lesz többé anyuka, kivonom a tenyésztésből, hiszen nekem Ő a legfontosabb. Így „nyugdijjasként” él velünk tovább.

2011. augusztus 1., hétfő

Bepótolni valók…

Nagyon sok mindennel el vagyok maradva tudom, megpróbálok mindent részletesen elmesélni.
Rengeteg dolog történt velünk… Fanni kálváriája, Tupac gazdihoz kerülése, Vénusz vemhességi komplikációja, Dönci halála, Detti depressziója, Quenna álvemhessége… de nem csak rossz dolog történt velünk, jó is ugyanis már nem „lakás” görik, ennek minden előnyével együtt. J

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )