Nincsenek görényeim...

Nem írtam egy ideje, mert az a helyzet, hogy nincsenek görényeim... no jó nem a szó szoros értelmében!
Hol is kezdjem…

Talán Quennánál J én kicsi lökött lánykám. A kapcsolatom Vele egy különleges fázisba ért. Nagyon furcsa, de kitaláljuk egymás gondolatait. Rá se kell néznem, hogy tudjam mit is szeretne, nem gondoltam, hogy valaha is lesz ilyenbe részem. Megtanulta, hogy a ketrecből nem tud hamarabb kijönni, ha megpróbál „segíteni”, így ügyes gyermek lévén hátramegy a ketrece végébe és néha-néha előre jön leellenőrizni nyílik-e az ajtó. Rettenetes nagy változáson ment át, ha szólok neki, rögtön fejvesztve szalad hozzám, és a Tőle már megszokott „agyig hatoló” tekintettel néz. Keveset van kint velünk. Mókázik kicsit, ugrál, bohóckodik, megnevettet, majd reklamál, hogy menne be, mert éhes. Nyugodtan megvárja a helyén, míg kitakarítom Fanniékat és utána megkapja a majszolni valót, ami nem is épp kevés J Már áttértünk „az inkább ruháználak, mint etetnélek kisfiam” állapotba rengeteget eszik. Tegnap például a hintaágyába is csak harmadszori nekifutásra sikerült belemásznia J Igen visszakapta a függőágyikóját, olyan édesen kérte, hogy nem tudtunk Neki nemet mondani, pedig elvileg büntibe volt. Azóta ki se lehet robbantani belőle J

Fannika meggyógyult, már nem kell gyógyszereket szednie. J Rendben van, tutujgatja Hópelyhet, aki ezt hősiesen tűri.

Dettike szintén a „rengeteget eszem” kategória, sokat alszik, és már követeli a kényelmes ágyikókat. Újabban a szivacsos hintaágyába még külön polár takarót is kellett betennem. Komolyan, mint az emberek úgy alszik, és elvárja, hogy betakargassam…

Quentin igazi kis játékgombóc lett mostanában. Érdeklődik, ugrál, pattog, és be nem áll a szája. Ma reggel például rendesen „kiosztott”, hogy Ő biza éhes, és miért beszélek a Kedvesemhez. Csak álltunk és néztük, majd elnevettem magam, mire Quentin úgy megsértődött, hogy amikor hívtam, oda se akart jönni, aztán kapott sok-sok puszit és szent volt a béke J

Dönci sokat alszik nyugtalan is vagyok miatta egy kicsit. Enni eszik rendesen, és reklamálni is szokott, hogy idő van, de kint csak szundikál…

Agyagozás

Quenna úgy gondolta művészi babérokra tör…

Mivel a hangoskodás nem használt, és nem hatott meg bennünket elkezdte kaparni az almot kifele, mondván „Anya, majd jön és takarít, elvégre nem lehetek koszban!” Nem mentem erre dühösebb lett és a husilével mindezt meglocsolta. Így az egész egy tökéletes dzsuvát alkotott. Még mindig nem mentem, én gonosz… erre lefáradt és feladta. Látványos szenvedések közepette aludt, nagyon megesett a szívünk rajta, de muszáj volt tartóztatnunk magunkat, a cél érdekében :$ Amikor eljött az idő és kijöttek, Quenna tartotta a lábacskáit, és meg kellett törölni mindegyiket, olyan hálásan nézett J Majd nekiálltam lapátolni, vakarni és mosni a helyét. Ő ez idő alatt boldogan ugrált, játszott, rámolt. Visszatettem a helyére, körbenézett, és nyugtázta minden tiszta, majd jött ételt reklamálni. Én odaszóltam neki: „Tessék vigyázni a rendre, mert nem lesz külön takarítás!” Erre, mint aki megértette, jókislány módjára ment a helyére és nyugodtan várt a sorára, teljesen oda meg vissza voltam.

Fannikám csütörtökön reggel nagyon nyugtalan volt, így beszóltam a munkahelyemre és itthon maradtam. Jött ment felmászott a ketrec oldalára. Kivettem, és a kezembe pihizett, majd észrevettem, hogy valami nincs rendben. Azonnal telefon, majd irány Péter. A lényeg Fanninak nem lettek most babái. A részletek még, a vizsgálatok eredményeinek a függvénye. Szerencsére a gyógyszereit rendesen szedi, és Hópehellyel – aki folyamatosan biztosítja szeretetéről – szépen elvannak.

Ismét mozgalmas hétvégén vagyunk túl :)

A szokásos hétvégi takarítás megint eseménydúsra sikeredett…

Először jöttek a lányok, minden rendben zajlott, úgy ahogy lennie kellett, örültem is, hogy ezúttal megúszom, de ez még csak álom marad.

Szóval, ketrec rendben a helyén, csajok benne, Fannit etetem. Kedvesem kint tevékenykedik, egyszer csak csörömpölés… nem jelent jót, majd halk szitkozódás… ez már gyanús. Kimentem, és látom Quenna itatója eltört L ez egy kisebbfajta katasztrófával ér fel, mivel Neki, csak egyféle itató jó, a többit nemes egyszerűséggel leszereli. Ugye mindez mikor? Természetesen vasárnap este… de nem maradhat víz nélkül!

Takarítottunk tovább, de fél szemem mindig az órán volt.

A fiúknál a takarítást egybekötöttük egy kis „faggyútlanítással” is. Nem nagyon ellenkezett senki, csak Quentinnek volt némi ellenvetése, most hallottam először hangosan fújni J és annyira meglepődtem, hogy elnevettem magam, minek következtében megsértődött, és nem győztem kiengesztelni :$

Utána irány itatót venni, naná, hogy olyat nem kaptam L, mindegy vettem egy másik félét, olyat amilyen még nincs otthon, hátha. Körbefutom az üzletet és mit látok? Ugyanolyan ágyikót, mint amiért 4 órát utaztam, és még színválaszték is volt – hozzám közelebb álló színek – mit volt mit tenni vettem, biztos, ami biztos alapon kapott a kisasszony egy baba kéket J

Dettike nagyon kis „játékgombóc”, mindig és mindenkivel csak játszik, hangos makogások közepette, majd amikor kellően felzavart mindent és mindenkit elvonul aludni.

Eszméletlen, ahogy hanyatt vágja magát, és nyitott szájjal 4 kis égnek meredő tappanccsal várja, hogy csikizzem a pociját J

Quentin és Quenna túl vannak a „mézesnapjaikon”, mit is írjak, megint nem volt az a szokványos… de most résen voltam J majd kiderül mennyire :$

Quenna hozta a formáját, igazi kis primadonnaként viselkedett, én meg csak csendben mosolyogtam a háttérbe J Quentin meg némi rutint már szerzett, így biztosabban ugrott neki a dolognak J

Fannika most leginkább a kezembe szeret lenni, plusz foglalkozást kér, ami természetesen az Ő állapotába egyértelmű. Még ugyan nincs mozgás, de lassan arra is sor fog kerülni J

Hétvége, és hét eleje :)

Tudom rég adtam hírt magunkról, de szinte semmi időm, lefoglalnak a görik, és a körülöttük zajló események J

Jaj hol is kezdjem?...

Fannika egyre ígéretesebben alakul. Eszik rendesen, igaz már átálltunk a többször keveset-re, és természetesen a minimum napi 2x csak a kezemből eszik. A dobozába nem viszi bele az ételt, és nagyon szépen belakta. Még azért próbál játszani, ilyenkor természetesen a minden hajszálam az égnek áll, nehogy megüsse magát. Ő meg élvezi, hogy minden rezdülésére ugrom. A legérdekesebb, hogyha Fanni elmegy aludni, vagy csak bepilled valahol, a csajok tiszteletbe tartják, a legtöbb amit megtesznek, hogy mellébújnak aludni. Ilyenkor szoktam olvadozni :$ Eszméletlenül édesek, Hópehely melegíti, Quenna meg figyel, hogy nyugodtan tudjon aludni J

A hétvégén változások történtek…

Quenna egyedül maradt, és Hópehely beköltözött Döncihez J Döncike nagyon örült Hópehelynek, és ami nagyon érdekes nem akar Tőle semmi „olyat”. Együtt alszanak, és esznek. Mindenkinek jót tett ez a helyzet. A legviccesebb az volt, hogy Döncinél van a közkedvelt ágyikók egyike. Hópehely belebújt, erre Dönci mellé akart menni, de Hópehely úgy vélte nincs több hely. Dönci próbálkozott, majd nemes egyszerűséggel ráfeküdt az ágy tetejére, és egyúttal Hópehelyre is. Hópehelynek se kellett több elkezdte lelökdösni Döncit, nagyokat taszigált rajta, zengett az egész ketrec, de Dönci meg se mozdult, majd kiegyeztek, de ez eltartott egy darabig J

Quenna energikus, játékos, és szerelmes lett. Hol Quentin van az elválasztónál és be akar menni, hol Quenna van ott és azon mesterkedik, hogy hogyan tudja eltolni – ami persze remélhetőleg nem fog Neki összejönni sose J Bár merész kijelentés, mivel a ketrecén lévő karabinereket – csak Nála vannak karabinerek – is már módszeresen nyitogatja, csak arra nem jött rá, hogyan is kell lelökni.

Detti esett át a legnagyobb változáson, eszméletlenül boldog, amikor kint van, csak magyaráz, és játszik, ugrál. Takarítás közben is arra kell figyelnem épp mikor ugrik a hátamra, vagy szedi ki a hajgumimat, és rohan el vele.