Népszerű bejegyzések
-
Kicsit vissza kell mennem az időbe, hogy az elejéről elmeséljem az egészet... Miután visszajöttünk a modrai kiállításról sok barát kérdezte ...
2010. június 29., kedd
A hétvége tanulsága
Szépen alakul a színűk is, mindenkit meg lehet már egy ideje különböztetni, így szerencsémre jobban nyomon is tudom követni Őket egyénenként is. Nagyon nyugisak, könnyedén simogathatom Őket, még puszit is kaphatnak, de hiszti no az nincs. Változatlanul csak pakolászáskor lehet a hangjukat hallani, meg mikor az anyjuk bemegy a dobozba takarítás után.
Quenna változatlanul profin hagyja a takarítást. Beugrik a hordozóba, és nem műsorozik, lefekszik, és kivárja, míg végzek. Természetesen első útja a kölykeihez vezet, és amikor lecsekkolta, hogy minden rendben akkor jön hozzám szeretgetésért, kényeztetésért, puszikért.
Nagyon szigorú mami, megfigyeltem, hogy egyszerűen befekszik a kölykök közé, és ha valaki mögé kerül, akkor biza meg kell kerülni, vagy felmászni a mamira. Quenna annyit tesz meg az ügy érdekébe, hogyha a nyakánál mászik a kölykök, akkor „átlendíti”, vagy esetleg arrébb viszi a lábát, ha a megkerülési utat választja a csemete, de ez a maximum. Mindezek ellenére a picik teljesen rendben vannak. Quenna étvágya változatlanul remek, és teje is van bőven – nem túlzok, ha azt mondom, hogy a földön húzza a hasát.
2010. június 24., csütörtök
Egy hetesek vagyunk :)
Ha épp etet, akkor csak kinéz, én meg várok, hogy mikor fejezik be. J Olyan kis ügyes, már amikor meglátja a hordozót tudja mi lesz. Türelmesen megvárja, míg kinyitom a ketrec ajtaját, és odateszem a hordozót. Egyenesen repül bele J nincs hiszti nincs dühöngés, semmi. Kitakarítom Őket és babázok kicsit. Tüneményesek a kölykök, mivel általában amikor foglalkozásra kerül a sor tele mindenkinek a pocija, így nincs hiszti, nincs sipítozás, nagyon nyugisak. Képesek a kezembe is elszundítani, ha betakarom Őket csendben elalszanak, egyedül amikor pakolgatom a bandát akkor van hangoskodás, de igazából ez természetes J Mind a hatukat meg lehet különböztetni. Amikor Ők visszakerülnek a helyükre, és Quenna kijön kicsit sétálni akkor első dolga megnézni a piciket, majd odaáll az ajtóba, ki kell vennem, meg kell puszilgatnom, szeretgetnem. Járkál egy kicsit, és uzsgyi vissza a kölykeihez. A tisztaságmániáját kiterjesztette a csemetéire is, minimum 2 óránként mindenki körbe van takarítva. Quennának remek az étvágy és van teje rendesen, nekem szokta mutogatni amikor kint van és felkéredzkedik.
A többiek is megszokták már az új helyzetet.
A lányok játszanak ugrálnak nem érdekli Őket, hogyha esetleg a kicsik nyöszörögnek, de a fiúk valami hihetetlenek. Dönci éber, mindenre figyel, Quentin meg az ajtóban „örző-védő szolgálatot lát el” nagyon aranyosak.
2010. június 20., vasárnap
Amikor a természet közbeszól...
Tegnap már sétálhatott Quenna nem is volt semmi, körbejárta a szobát, és utána ment is vissza. Ugyanakkor az esti takarításkor az egyik kisfiú feltűnt nekem. Valami nem OK… egész éjjel virrasztottam, alig vártam a reggelt. Eljött a reggeli takarítás ideje, a kicsi fiú már eléggé rossz bőrben volt, éreztem itt már gáz lesz. Végiggondoltam mit és hogyan. A szívem azt súgta segíts neki, az eszem viszont tudta 3 napos babának sehogyse tudok segíteni.
Az esti takarításkor már nem élt. L
Megvisel, de be kell látnom ez a természet rendje.
2010. június 18., péntek
Első nap…
Éjjel Quenna azért kicsit hisztizett, de ezt leszámítva minden rendben zajlott, semmi különös nem történt J A reggeli takarításkor minden ugyanúgy zajlott, mint előző este.
2010. június 17., csütörtök
Quenna
Tegnap este olyan 6 óra tájban elfolyt a magzatvíz, akkor már tudtam mese nincs reggelre babáktól lesz hangos a lakás J
Szinte egész éjjel fent voltam, és bekövetkezett Murphy törvénye… egy pillanatra elszenderedtem olyan hajnali 4 körül. Ekkor született meg az első baba J majd hosszú percekig semmi. Ahogy az idő telt úgy lettem feszültebb, aztán meghallottam, hogy duóba sírnak, megkönnyebbültem. Nem bírtam ki bekukucskáltam erre már hárman voltak… ismét feszült várakozás következett, majd megint belestem, már 4-en voltak… láttam Quennának nagyon nem tetszik, hagytam, de ekkor már felgyorsultak az események, és elvesztettem a fonalat, 5 vagy 6 baba volt már kint
Ismét belestem, Quenna hanyatt feküdt és hullámzott a hasa, jön a következő baba…
Lassan elcsitul a ketrec… Quenna még ugyan remeg, de a kölykök szopnak.
Vége… minden csendes és nyugodt. Gondoltam kitakarítom, rendezem a lánykát, elvégre mindig zavarja, ha koszban van. Benyúltam láttam nem tetszik neki, elfordítottam a dobozát, foglalkozzon a picikkel, de nem, Ő mindenáron ki akart jönni. Akkor még nem sejtettem, hogy valójában WC-znie kellett. Kijött az emésztett placenta, így már teljesen megnyugodtam J A dolgomat ugyanakkor nem könnyíti meg, mivel nagyon védi a kölyköket. Septibe megszámolva 7 babája lett. Kapott friss ennivalót, csak kinézett a dobozából, hogy „éber vagyok ám” de látszott rajta mennyire fáradt, ami nem meglepő.
2010. június 15., kedd
Hogyan tovább???
Amikor belekezdtem ebbe az egész blogírásba, – hosszas rábeszélések után – úgy gondoltam teljesen, ahogy a bemutatkozóban is van, vagyis tényleg a mindennapjainkba láthat bele az olvasó, mindenféle kertelés nélkül. Aki egy csöppet is ismer, beszélt már velem az tudja, hogy nem szokásom senkit se „hülyíteni”, az nem én vagyok! Most itt a hullámvölgy, ebből adódóan jót nem nagyon tudok írni, rosszat meg csak finoman lehet – ami személy szerint nekem szívfájdalom, de ismerve az embereket rákényszerülök L (Ha valaki látta a Pletyka című filmet akkor tudja, miről beszélek…)
No ennyit rólam és a kételyeimről…
Döncike már nem ivarzik annyira, jön-megy rendezkedik, majd jó gyerek módjára elmegy aludni. Quentin viszont kezdi megmutatni milyen is amikor Ő unatkozik… „Nosza találjuk fel magunkat, csak van valami amire felfigyelnek”, és természetesen minél nagyobb zajt kell csapni, mindegy, hogy 2 perce mentem el onnan, vagy 10. Kicsit kivittük a fiúkat a kertbe mókázni, hogy mennyire élvezték, hihetetlen volt. Dönci végigmustrálta a területét, ezzel ellentétben Quentin olyan örömtáncot lejtett, hogy csak néztük J
Fannika és Hópehely egymásra találtak nagyon. Most teljesen olyanok, mint amikor még kölykök voltak, sokat játszanak, kergetőznek, egymásra „vadásznak”. A helyükön meg összebújnak, takarítgatják egymást. Csak úgy árad belőlük a szeretet egymás felé, amiből egyszer-egyszer én is kapok :$
Dettike úgy gondolta nem babázik. Az okok között már Dönci is felmerült. Mindezek ellenére teljesen rendben van és nekem ez a legfontosabb.
Quenna ennek az ellentéte Ő babázni fog. A kölykök már „fociznak” benne rendesen. Hatalmas a hasa nagy az étvágya, mindennek ellenére nagyon fitt, nem kér segítséget, hogy lejöjjön az ágyról vagy felmenjen rá, megoldja. Hétvégén megkapta a dobozát, nem engedem, hogy másba szüljön, az mégis csak az egyik legbiztonságosabb, erre ha rongyot teszek be neki, azt kikotorja, hogy nem jó, ha meg nincs bent semmi akkor meg kapar, hihetetlen. Ezt játszottuk tegnap… Mondjuk teljesen megértem „sehogy se jó” már neki.
Amikor kijön figyelek, és ha kéri a többieket (Fannit és Hópelyhet) akkor kiengedem hozzá őket. Szigorú felügyelettel, és ugrásra készen. Szerencsére mindenki tisztába van a helyzettel. Ha Quenna nem kezdeményez akkor nem is piszkálják. Tegnap óta nem igazán foglalkozik a
többiekkel, „kikéri” őket és ennyi, jön-megy téblábol kicsit és kéredzkedik vissza a helyére.
Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...
Egy sorsára hagyott vadászgörény
Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.
- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?
Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.
Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )