Népszerű bejegyzések

2015. szeptember 30., szerda

Készülődünk…

Mostanában nagyon nem írtam, ez köszönhető egy felső légúti fertőzésnek, amit sikeresen „megnyertem”, mindezek ellenére azért történtek velünk események.
Lassan, de biztosan elkezdtek a görik készülni a télre, kevesebbet vannak fent, és többet esznek.
Alig lehet felébreszteni őket, de ha fent vannak, egyből a bolondozás jár a fejükben.

Baltazár mostanra már „farnehéz” lett, így kicsit belassult a szentem. Bizzyke még mindig ezzel ellentétes, ha végre felébred, csak pörög, és megy, nála a nyugton maradás egy nem létező fogalom. Nisa a szokásos módon még mindig anyáskodik felettük. Mostanában azt vettem észre, hogy a lányok összedolgoznak Baltazár ellen. ha pl. Nisat kezdi el nyaggatni Baltazár, és ennek a lánykám hangot is ad, Bizzy máris siet a védelmére, és ráugrik Baltazár hátára, elkapja a grabancát, és játékosan megtépi, amit persze Baltazár éppen hogy csak megérez, de céltér a manőver, hiszen  Nisa zaklatása abbamarad. Az én társaságomat is igénylik, de ugyanakkor elvárják, hogy „osztódással szaporodjak”, hiszen játszani, birkózni velük, és emellett kitakarítani rendbetenni a helyüket, valamint kaját készíteni lehetetlen, de valahogy mégis menni szokott :) 

2015. szeptember 7., hétfő

Tegnapi kirándulás

A reggeli rutin után, felpakoltuk Baltazárt és Bizzykét majd elmentünk kirándulni. Ahogy Bizzyt ismerem előre tudtam, hogy még ki se lépünk a lakásból máris minden tele lesz alommal. Nem csalódtam a kislányomban, egy határozott mozdulattal a feje tetejére állította az alomtálat, utána széttúrta a hordozóba, biztos, ami biztos alapon.
Kiértünk a séta helyszínére, a görik már rettenetesen izgatottak voltak. Baltazárra egész gyorsan, Bizzyre kisebb küzdelem árán rákerült a hám, és mehettek. Rögtön minden fűszálat alaposan meg kellett szagolni, minden fal mellett el kellett menni, később vissza a kiindulási pontra, hogy „vajon minden át lett szaglászva?”
Jöttek-mentek rendesen, Baltazár ásott, igazi pasi módjára. Bizzyke meg csak megszemlélte, igazi csaj módjára nem koszolta nagyon össze magát.
Jössz már?
Ha Baltazár valamit nagyon megszaglászott, Bizzy úgy tett, mint akit nem érdekel, de ahogy a fiacskám arrébb ment egyből dugta is oda az orrát a lánykám. Nagyon édesek voltak. Sokat mászkáltak külön, de rendszeresen vissza-visszatértek egymáshoz. Amikor már kezdtek elfáradni Baltazár megnyugodott, és „lomha maci módba” kapcsolt, Bizzy ezzel ellentétben pörgött, kereste a pihenésre alkalmas helyet.
A végén kiegyeztünk a hordozóba, de nevelési célzattal benne hagytam a szétszórt almot.
Miután hazajöttünk, volt nagy üdvözölgetés Nisaval, aki itthon maradt. Aztán hármasban a ketrecben elvonultak aludni, csak épp a „Ne zavarjanak!” táblát nem tették ki. :)

Reggel alig akartak kijönni a ketrecből, és este is csak noszogatás hatására sikerült kicsalnom őket.

2015. szeptember 3., csütörtök

Vizibuli, majd hogyan járjunk túl görényünk eszén…

Az elmúlt napokban visszatért a hőség, és ezt észrevettem a göriken is. Már igaz készülnek a télre, jön a bundaváltás, meg a fokozott étvágy, de ez a meleg kissé megzavarta őket. Ennek tükrében tegnap tartottunk egy kis vizibulit. Baltazár imád búvárkodni, és már Bizzykét is rávette, de most kicsit mást találtam ki. Fogtam a nekik vásárolt virágpermetezőt, és lelocsoltam őket kézmeleg vízzel. Természetesen volt eleinte méltatlankodás, meg futkározás, de utána rájöttek ez nem is olyan rossz dolog.
Ment is a hancur, a birkózás. Baltazár nagyon élvezte, hogy Bizzyke nem tud előlel olyan sebesen elvágtatni, vagy épp kicsúszik a lába és utol tudja érni.
Bizzy persze ennek evésbé örült, viszont ő is talált magának kedvező dolgot, hiszem nem csak az ő lába csúszott, így az eddigiekkel ellentétben ha „megréngatta”
Baltazárt akkor a fiúka megmozdult a „rántás” irányában, amire eddig nem volt esély.
Jó alaposan el is fáradtak.
Estére átépítettem a ketrecet, ugyanis Bizzyke előszeretettel mutatja ki nem tetszését azzal, hogy direkt mellépakolja a „hátulról kijövő anyagokat” nosza rajta ilyenkor már Baltazár sem akar kimaradni a bosszúból…

Nem teljesen vált be az elképzelésem, és ismét bebizonyították nekem a görényeim, hogy lehet az ember bármilyen rutinos tapasztalt, ha jön egy úgy göri simán tud fejtörést okozni, és kreatívságra ösztönzi a gazdit. Ennek megfelelően arra jutottam, hogy alvórongyokat teszek be nekik. Először csak egy rossz pólót tettem be a megfelelő helyre. Baltazár rendkívül örült, de boldogsága nem sokáig tartott ugyanis Bizzy elkezdett ott ágyazni, mivelhogy neki is megtetszett. Ott ültem a ketrecnél, visszafolytott nevetéssel, és figyeltem őket. Baltazár próbálta Bizzyt lelökdösni, mindig oda feküdt ahol a kislány ügyködött, Bizzyt ez nem hatotta meg összerenezte, majd szétteregette azt a szerencsétlen pólót, megsajnáltam a fiacskámat, és kaptak mégegyet. Gondolom mindenki sejti, hogy Bizzynek mindkettő kellett, de akkora már rendesen el is fáradtak, így lassacskán kiegyeztek, és nyugovóra tértek.


Nisa mindezt végigaludta a felső szinten. Nyugtázta és örömét fejezte ki amikor átrendeztem a ketrecet, illetve megnézte mivel küzdenek a fiatalok, de nem nagyon érdekelte, ő elvonult aludni.

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )