2011. 05. 03.

Eltelt fél év, és most érzem azt, hogy talán ki tudom írni azt a szívszaggató napot magamból. Eddig ahányszor belekezdtem nem voltam képes két mondatnál tovább látni a könnyeim következtében.Reggel még semmit nem tudtam, gyanútlanul tettem a megszokott dolgokat, semmit nem sejtettem az esti eseményekből. Dönci olyan volt, mint mindig, semmi különöst nem lehetett észrevenni rajta. Körbeudvarolt engem is és Dettikét is, szőre csodálatos volt, úgy tűnt 7 év ide vagy oda majd kicsattant az egészségtől. A reggeli rutin után nyugodtan, gyanútlanul mentem dolgozni.Este mikor hazaértem lepakoltam, és megnéztem a göriket, mint ahogy minden nap, és ekkor ért a felismerés, nagy gáz van.Dönci a ketrece aljában az oldalán feküdt. Összeszorult a gyomrom, és feltéptem a ketrecét. A Kicsikém teljesen magánál volt, de a kis teste felett elveszítette az irányítást. Ütemesen össze-összerándult, miközben képtelen volt lábra állni, ennek következtében a tisztaságmániás Kiskedvencem magaalá is csinált.Hívtam a dokinkat, de pechemre nem értem el, eztán beszéltem Erával, és egyből hívtam a dokiját, Dr. Jakab Csabát, aki készséggel állt rendelkezésemre, riadóztattam Tamásékat, hogy segítsenek és jöjjenek értünk kocsival. Míg vártam, lemostam Döncikémet, mert zavarta, hogy koszos, folyton tisztogatni akarta magát, de nem tudta, és nyeltem a könnyeimet, hiszen muszáj volt tartanom magam. A percek, míg a dokihoz értünk örökkévalóságnak tűntek. Az úton már kezdett realizálódni bennem, hogy el kell engednem a fiamat. Tamás nem bírt bejönni a dokihoz, Era viszont addigra ott volt velem. Az Orvos kimondta, amit már tudtam, el kell engednem, nem lehetek oly önző, hogy megpróbáljam életbe tartani és csak szenvedjen az állat. Megengedte, pontosabban időt adott a búcsúra. Döncim még ekkor is küzdött, hogy lábraálljon és nyugtasson, hogy nincs baj. Szívverését szinte hallani lehetett, oly erősen küzdött, de mindhiába, lábai nem engedelmeskedtek. Csaba kénytelen volt lenyugtatózni, míg elköszönök, és kitámolygok Era segítségével. Kicsikémnél ekkor  - a nyugtató hatására - abbamaradtak a ritmikus görcsös összehúzódások.  Elköszöntem, és útjára engedtem kicsinykis lelkét. Kimentem a váróba, majd párperc elteltével kaptam egy dobozt, még éreztem Döncikém melegét…Ilyenkor általában a temetés szokott következni, én úgy gondoltam Dönci nem ezt akarja, hiszen egész életében mindenkit csak tanított. Ennek megfelelően a halála miért is lenne más? Bevittem az állatorvosi egyetemre, és felajánlottam boncolásra, had tanítson a halálával is.

Köszönöm mindenkinek aki mellettem volt segített! Külön köszönet jár Dr. Jakab Csabának, Erának, és Tamásnak!

Tupac gazdihoz kerülése

Figyeltem a „gyereket”, ahogy cseperedett. A természete kedves volt és érdeklődő, puszis és szelíd, küllemre gyönyörű világos, mindezeket mi sem bizonyítja jobban, minthogy a frankfurti kiállításon Bézs kölyök hím kategóriában első helyezett lett. Sajnos be kellett látnom, hogy sokan vannak, vele együtt 8 görire nem tudok úgy odafigyelni, törődni, foglalkozni. Így választanom kellett közte és Vénusz között. Vénusz felé billent a mérleg több szempontból is. Fájó szívvel, de elkezdtem Tupac-nek gazdit keresni. Igazából nem is kellett sokáig kutatnom, folyamatosan vannak „várólistás jelöltek”.
Pillanatok alatt mindent elintéződött, és költözött Tupac. Nagyon jó helyre került, rengeteget foglalkoznak Vele, és rettenetesen szeretik. :)

Fanni kálváriája

Már a frankfurti kiállítás utáni hetekben éreztem valami nem stimmel a lánykámmal. Mivel nem rohanok mindig orvoshoz velük, csak ha konkrét tünetek és problémák vannak, amit én nem tudok lediagnosztizálni, vagy kezelni (pl.: vényköteles a gyógyszer). Vártam, és figyeltem. A hormonháztartása megborult, de eleinte a hülye időjárás miatt szintén csak figyeltem a leányzót. Látszólag minden rendben volt vele, evett, ivott, játszott, felfedezett. Úgy nézett ki normalizálódik a helyzet. Eljött a tavasz, és ugye a tüzelés-fedezés. Fanni szépen időre betüzelt, semmi kiemelkedő dolog nem történt, minden a tervek és az elképzelések szerint zajlottak. Eleve fedezés előtt mindig alapos kivizsgáláson esnek át az állataim, és csak ha a dokink rámondja, hogy mehet a pároztatás akkor vágunk bele, most még tüzetesebben megnéztük Fannit, hogy biztos menni fog neki a kölyökvállalás. Mindent rendben találtunk, így mehetett „mézes napokra” külföldre.Sajnos nem lettek kölykök, álvemhes lett. Ekkor ismét kivizsgálás, és felmerült, mint legrosszabb variációként a hormont termelő daganat lehetősége is. Ekkor döntöttem úgy, hogy Ő már nem lesz többé anyuka, kivonom a tenyésztésből, hiszen nekem Ő a legfontosabb. Így „nyugdijjasként” él velünk tovább.

Bepótolni valók…

Nagyon sok mindennel el vagyok maradva tudom, megpróbálok mindent részletesen elmesélni.

Rengeteg dolog történt velünk… Fanni kálváriája, Tupac gazdihoz kerülése, Vénusz vemhességi komplikációja, Dönci halála, Detti depressziója, Quenna álvemhessége… de nem csak rossz dolog történt velünk, jó is ugyanis már nem „lakás” görik, ennek minden előnyével együtt. J

Kérés

Tudom rég írtam... ennek az az oka, hogy a magánéletem romokban van.
Megkérek minden kedves Olvasót, legyen egy kis türelemmel felénk... köszönöm.