Népszerű bejegyzések

2010. március 31., szerda

Alakulunk :)

A két mamijelölt egész szépen alakul :)


Quenna igaz vigyáz magára, de mint mindenben ebben is kissé rendhagyó. Edzett vagyok, mert mondjuk Fanni a vajúdása alatt mindig ketrecet ráz, úgy hogy közben a hátsó lába a levegőbe, de Quenna más... mint mindig és mindenbe. Nagyon sokat eszik, és az eddigiekkel ellentétben, hamar bekéretőzik a helyére és nyugodtan várja az ételt, és sokat pihen is, de amikor rájön az "örüljünk egymásnak", akkor hozza csak rám a frászt. Igaz a játék stílusa megváltozott, és figyel magára, de akkor is... szerintem direkt élvezi, ha szívbajt hozhat rám. Olyankor megáll, és néz, mélyen a szemembe, agyamig hatoló tekintettel, majd nyugtázza és megy tovább a dolgára. Hihetetlen lányzó, és csak imádni lehet :) akárhányszor kézbe veszem minden alkalommal meg kell simogatni a hasát, mert különben fúj :)

Detti eszméletlenül vedlik, borzalmas ahányszor megfogom szinte egy görényre való szőr marad rajtam, szépen eszik, és a hasa is tekintélyes méretű, nem nagyon mozog, pedig messze még a vége...


Fannikám nagyon aktív :))) nem is csoda, hiszen nemsokára utazunk, szépen összeszedte magát, teljesen egészséges.

Hópehely mindenki szeretetét élvezi, sokszor bújik össze a többiekkel :) de érzi a tavaszt :) ugrál pattog játszik, és hol Fannit, hol Quennát, hol Quentint "terelgeti" :)

A fiúk meg aranyosak kedvesek, és bújnak, hogy szeretgessem Őket :)

2010. március 25., csütörtök

Új szokások

Döncikémről ugye köztudott, hogy mennyire tisztaság és rendmániás, a szó jó értelmében, de a csapat legfrissebb, legkisebb tagja, vagyis Quenna túltesz rajta :)
Többször is sikerült már felfigyelnem arra, hogy időközönként méltatlankodik minden indok nélkül - legalábbis nem jöttem rá mi is a probléma. Egyszer azonban egyértelműsítette számomra. Játék, mozgás megvolt, majd visszakerültek a helyükre, takarítás, vacsi, szerintem minden OK volt, de Quenna ezt másképp gondolta ám. Jött egy kis rácsrázás, és az alomtálca elmozgatása - természetesen minnél hangosabb annál jobb, hátha az nagyobb nyomatékod ad a reklamálásnak! Másnap jött a nagytakarítás, "ágynemű" csere. Minden göri a lábam alatt, lépni is alig lehet, naná, hogy mindent ellenőrizni kell, megnézni, hogy is kerül oda, hogy lehet esetleg leszedni, miért is viszi el anya a kedvenc ágyam, és miért a másik kapja azt ami nekem kell - mint a gyerekek.... A megdöbbentő tény ekkor ért. Quenna bekéredzkedett a helyére, és vigyorogva vette birtokba az öblítő illatú tiszta friss ágyikókat, vagyis ha a kisasszony úgy ítéli meg nem elég tiszta a helye biza reklamál :)
Természete megváltozott az utóbbi időbe. Nem játszik, vigyáz magára és rengeteget eszik, mindig éhes, azzal szoktam viccelődni, hogyha vasszöget adnék azt is megenné.

Quentin mióta elvesztette ártatlanságát, csak gyakorolna, így nincs nagyon összeengedve a csajokkal, kivéve Hópehellyel, aki nagyon jól állja a "sarat". Így új szokása lett, melynek neve: Hogyan szedjük le anyáról a nadrágot. Próbál felmászni a lábamon, de a nadrágom előbb lecsúszik, minthogy Ő felkerülne, erre természetesen nagy méltatlankodásokkal reagál, és csak mondja, csak mondja a magáét. Ilyenkor szoktam felvenni, és összevissza puszilgatni, mert hihetetlenül édes :)

Dettike esetében már a széle hossza egy kategóriáról beszélünk, de tény míg nincs mozgás a pociban nem merek semmit se mondani, se írni, meglátjuk :) étványa jó, kedve kitűnő :)

Döncike hozza a formáját, kedves bájos bújós maci :)

Fannikám túl van a vizsgálatokon, és minden rendben vele, egészséges teljesen. Így lassan talán készülődhetünk...

2010. március 20., szombat

Fanni

Hol is kezdjem...

Talán az elején lenne a legcélszerűbb...

Megtörtént a fedezés, és a kislányom a megszokott kerékvágásba mint ahogy kell, eleinte hányingeres korszakot élte majd elkezdett enni, nem volt semmi furcsa, minden a legnagyobb rendben ment :)

Belehallgatóztam a pocijába és hallottam is valamit, de mára már tudom, hogy érzékenyebb a műszerem, és artériákat hallottam :(

Eljött az idő amikor már a babák mocorognak, no ekkor kezdtem gyanakodni, hiszen a poci csendes és békés volt... Járt az agyam, gondolkodtam, hogy s mint, közben figyeltem Fannit. Ilyenkor nálam a lányok velem alszanak, velem esznek, mindenhez ott kell legyek. Még tegnap is nyugi volt a pocijába, így sajnos be kell látnom, ez ne jött össze. Ma reggel jött ment :) játszott ugrált, mint egy átlagos napon...

A legrosszabb az az egészben, hogy döntenem kellett. Maci és Fanni 3 próbálkozásból csak 1 kislányt "hoztak össze", mivel Fannim már bizonyított az első almával, így Ő rendben van, Maci esetében csak Fanni volt, így nem mondom, hogy Vele van baj - felelőtlenség lenne ilyet feltételezni - csak azt, hogy Ők ketten nem alkotnak jó párost :( mindezek tükrében hiába akartam Maci rendkívüli jellemét és gyönyörű színét bevinni a vonalamba több próbálkozásuk nem lesz. Ha Fanni visszatüzel, és az orvosaink rábólintanak, egy kivizsgálás után akkor már megvan a párja, egy gyönyörű Bézs fiúcska személyében :)

Lehet ezt az egészet nem kellett volna leírni - sokan vélhetik így, - de én meg úgy gondolom, hogy a tenyésztésnek vannak árnyoldalai, és az is beletartozik ha őszinte akar lenni az ember. Szinte mindenhol vannak bajok, maximum nem beszélnek róla, de szerintem ez ugyanolyan velejárója ennek a tevékenységnek. Kockáztattam, nem jött be. Általában be szoktak jönni a megérzéseim, - mint például Quenna esetében is, hogy nekem Ő kell - most cserben hagyott :( 

Mindezt tegnap írtam meg, de megvártam a mai reggelt hátha lesz valami.... nem lett, holnap doki, elkezdődnek a vizsgálatok...

2010. március 12., péntek

Aki elszenvedi a gondoskodást...

Aki a címben szerepel az nem más, mint Hópehely, aki nemcsak, hogy mindenkivel jól kijön, de mindenki szereti, és elfogadják a véleményét :)

Fanni már a véghajrában van, így mindenkit tisztogat, és rendezget. Szegénykém néha csak úgy rohan a WC-re :) és látszik a megkönnyebülés ha odaér :) Tegnap például nem nagyon találta a megfelelő pozitúrát az alváshoz, és kikéretőzött hozzám, a hasamon el is tudott aludni, és jóízűen hokolt is, majdnem én is belealudtam, de 2,5 óra után sikerült betennem a helyére. Kicsit nehezményezte, de végülis befészkelte magát a sok fekvőhely egyikébe, és jóízűen aludt.
Quenna eszik, nála valahogy a hányingeres korszakot nem láttam, nem észrevehető. A gondoskodás annál inkább, nyugis, bújós kedves :) és persze Hópehely nem ussza meg a takarítást :) ha nem hagyja magát akkor egyszerűen megpróbál ráfeküdni Quenna, mint ahogy ugye Vele tette Quentin, majd nem érti Neki miért nem megy úgy :))) és értetlenül néz, ilyenkor rettenetesen aranyos :))) Olyan is előfordul, hogy Fanni és Quenna egyszerre üldözik kitüntető figyelmükkel Hópelyhet, Ő egy ideig küzd, majd feladja és belealszik a gondoskodásba.
Néha Hópelyhet összeengedem Quentinnel, no akkor ugye Quentinből előjön a pasi... Hópehely ezt nagyon nem tudja értékelni. Majd amikor megszabadítom a "lovagjától" hálás és mérges egyszerre :)))
Detti valami félelmetesen sokat kezdett enni, és nagyon bújik, igényli, hogy velünk aludjon :)
Dönci nyugis :) de Ő rutinos, tudja ilyenkor mi a helyzet :)

2010. március 7., vasárnap

Lányok...

Dettikével, és Döncivel is mindent rendben talált a doki, így beteljesedhetett a szerelmük ismét :)
Nagyon édesek voltak Dönci megfogta Dettike tarkóját és egymás mellett futottak keresve a megfelelő helyet... amit a konyhába meg is találtak :) a későbbiekben meg már egyenesen oda mentek :)
Dönci fegyelmezetten és rutinosan vette tudomásul amikor már nem lehetett :) Nagyon imádom a fiamat :) Dettike jól van, pérája szépen megy össze és épp a hányingeres korszakot éli...

Reménykedtem, hogy Quenna a fedezés terén legalább átlagos lesz, de nem, a lányka nem hazudtolja meg magát... és a dolgot az is nehezítette, hogy ugye Quentin kezdő....
Mindenesetre amikor már mindenki rájött mit és hogyan akkor már legalább simán ment minden :) Én meg leszűrtem a következtetéseket: Quenna nem mindennapi ebbe se, Quentin meg apja típus a fedezéseket illetőleg :)
Quenna tarkója kisebesedett azt kezelgetem, a pérája összement és Ő a többiekkel ellentétben eszik :) - csakhogy ez se legyen egyforma.... - Talán lelkileg viselte a legnehezebben a dolgot, hogy valaki "lenyomta" hiszen nagyon domináns természetű, de ezt én nagyon élvezem, mert nekem kell vigasztalnom, és ápolgatnom a lelkét :) Kezembe alszik, és bújik hozzám.
Ami megdöbbentő volt számomra, hogy Quentin nagyon nehezen vette tudomásul, hogy befejezte férfiúi kötelességeit, és rosszalkodott, ami számomra nem kicsit volt meglepő, mivel Ő a nyugalom, és a kedvesség mintaképe.

Fanni szépen gömbölyödik, mint már írtam párszor :) Vedlik is ezerrel és szépen nő a pocija, lassan de biztosan meglesz az a körte forma :) a phonendoscop-pal hallgatóztam is kicsit, és hallottam már a kicsik szívhangjait, ha nem csalnak az érzékeim :$

Lassan készülnek a szülő és szoptatós ágyak is. Idén nem lesz dobozolás, ki szeretnék próbálni valami újat. Rossz volt nézni, ahogy a rongyokat eltolva a műanyag doboz alján voltak a kölykök, ezért döntöttem idén egy másikfajta megoldás mellett :) és ha esetleg nem válik be akkor a dobozok még mindig ott vannak :)))

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )