Népszerű bejegyzések

2015. október 21., szerda

Mostanában

A görik már teljesen téli üzemmódra váltottak. Sokat alszanak, és felvették a téli zsírréteget is.
Amikor kint vannak, és játékidő van, akkor viszont megy a bolondozás.
Baltazár a maga nem épp picike termetével, és súlyával (kifejlett hím átlagos téli kinézetével) pattog, ugrál, makog, hecceli Nisát, majd fut előle. Ráugrik Bizzyre, Azután, hagyja, hogy Bizzy leteperje. Bizzy a tél ellenére nem lassult be, nem igazán pihen kint, mindig dolga van, szinte sohasem áll le, továbbra is művészet róla fotót készíteni, pontosabban csaknem lehetetlen. Ő is felvette a téli öltözéket, és a hozzá elengedhetetlen súlyt is, de ez meg sem látszik a mozgékonyságán.
Amikor épp nem Nisat gyűri Baltazárt piszkálja, ugrik a hátára, és próbálja megrendszabályozni több, de inkább kevesebb sikerrel, hiszen Baltazár alig érzi meg a kiscsaj próbálkozásait.
Nisanak, szépen kezd alakulni a téli bundája, ő mindig is nagyon furcsán vedlett, de ez a mostani az eddigieken is túltesz. Téli súlya neki is megvan, de mivel még nincs meg a téli „ruhája” így Baltazár és Bizzy nagyon édesen melegítik őt a ketrecben ha bent vannak. Mindig hagyják, hogy ő legyen alul, és általában csak a nózia látszik ki. Ebben az esetben Baltazár is fent alszik a függőágyban, egyébként, ő lent tanyázik a ketrec aljában és vigyázza a csajok álmát. Nisa a maga kis törékenységével vasszigort tart fent, ha arról van szó Baltazárt végigkergeti mindenhol, és beállítja a sarokba, Bizzyt finomabban teszi helyre, ha kell, és visszavonul aludni, ha Baltazár és Bizzy együtt játszik.

Természetesen engem sohasem hagynak ki a játékból, mindig igénylik a társaságomat, Velük kell lennem, és belefolyni az aktuális játékba. Ez csak akkor kényelmetlen, ha épp takarítanám a helyüket, vagy a vacsijuk elkészítésével kellene foglalatoskodnom, és nem, nem hagyják, de megoldom. :)

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )