Népszerű bejegyzések

2011. szeptember 3., szombat

Tupac gazdihoz kerülése

Figyeltem a „gyereket”, ahogy cseperedett. A természete kedves volt és érdeklődő, puszis és szelíd, küllemre gyönyörű világos, mindezeket mi sem bizonyítja jobban, minthogy a frankfurti kiállításon Bézs kölyök hím kategóriában első helyezett lett. Sajnos be kellett látnom, hogy sokan vannak, vele együtt 8 görire nem tudok úgy odafigyelni, törődni, foglalkozni. Így választanom kellett közte és Vénusz között. Vénusz felé billent a mérleg több szempontból is. Fájó szívvel, de elkezdtem Tupac-nek gazdit keresni. Igazából nem is kellett sokáig kutatnom, folyamatosan vannak „várólistás jelöltek”.
Pillanatok alatt mindent elintéződött, és költözött Tupac. Nagyon jó helyre került, rengeteget foglalkoznak Vele, és rettenetesen szeretik. :)

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )