Népszerű bejegyzések

2010. december 8., szerda

Hópehely változásai

Hétfő reggel, mikor a szokásos reggeli foglalkozáshoz vettem ki a lánykámat valami „megszúrt”. Azonnal nyúltam az elemlámpa után és gyors mozdulatokkal kezdtem átnézni az állatot, a gyomrom remegett, már megint mi lehet a gond.
Amikor a farkához értem nem hittem a szememnek ami „megbökött” nem más volt, mint a szőre. Mi tagadás utána még 2-szer megnéztem jól látok-e, szegény Hópehely meg nem értette miért „visong” anya és miért puszilgatja annyit amikor marhára viszket mindene, és irtó kellemetlen minden mozdulat számára. Közben meg az „Anya veled meg mi történt, csak szőrösödöm!” képpel meredt rám.
Hívtam Pétert is, most akkor hogyan tovább?
Úgy gondoltam azért a gyógyszeres kezelést csináljuk, mert ez akkor se természetes. Péter is ezen a véleményen volt, és Ő is örült nekünk :$ meg is ígértem beviszem megmutatni a lánykát majd hamár lesz szőre rendesen J
Így a gyógyszert elkezdtük szedni, és napról napra látom, hogy pozitív irányba változik a lánykám.

2010. december 1., szerda

Hópehely a hős!

Elérkezett az újabb vizsgálatok ideje a kicsiny lánykámnak.
Már amikor készülődtem, feszült ideges volt, és érezte, ez ismételten az Ő napja lesz.
Kezdtük az ultrahang (UH) vizsgálattal.
Nem engedtem, hogy más fogja, a doki ugyan mondta, hogy majd az asszisztens segít, de tudtam nekem kell fogni. Csak annyit engedtem, hogy nyomja Hópehelynek a pasztát, ami természetesen én vittem. Ha olyan vizsgálat van, inkább mindig viszek saját ínyencséget, amivel adott esetben elvonom a figyelmüket.
Szóval hanyatt fektettem, lefogtam, jött a borotválás, majd megkapta a zselét, és kezdődött a vizsgálat. Beszéltem Hópehelyhez, és egyik szemem rajta, másik szemem, meg a monitoron (UH diagnosztizálást is tanultam). Jobb oldalon minden rendben, jöhet a bal, ott már elfogyott a kislányom türelme. Ficergett, meg is kellett állni, de mindent meg tudtunk nézni.
Beszélgettem kicsit a dokival, elmondott pár egyértelmű dolgot, szokás szerint kérdeztem is párat, majd utunkra engedett. Irány Péter (állatorvosunk), bementünk a kezelőbe, megvizsgálta Hópelyhet, és megtárgyaltuk az UH eredményt, és hogy  merre tovább. Miközben mi emberek beszélgettünk Hópehely „nyomott egy büdöset” gondolom a legutóbbi negatív élmény miatt. Nem is kellett „csalódnia”, most is kapott injekciót.
Összegezve: Nem jutottunk sehova L vérkép jó, UH-on a mellékvesék normális nagyságúak, és minden belső szerve normális teljesen rendben van. Statisztikailag legvalószínűbb a mellékvese, így ebbe az irányba kezdem kezelni, átmenetileg gyógyszeresen. Ha ez a baj, akkor 2-3 héten belül látnom kell a változást. Ha nem akkor további vizsgálatok kellenek, és igazából bele se merek gondolni…

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )