Baltazár és a hó

Mint országszerte nálunk is esett a hó.

A csajok fagyosak, így csak Baltazárral kerekedtem fel, és indultunk felfedezni a havat. Amikor ismerkedett a hóval, még bizonytalanul közeledett, de ez hamar elmúlt, és turta-furta bele magát.

Amikor kotortuk el a havat, Baltazár úgy vélte ez jó móka, és mindig oda szaladt ahova épp a havat tornyoztuk, nyilvánvaló volt számára, hogy az nem maradhat úgy, és át kell rendeznie, persze nem lehetett rá haragudni, mikor a havas pofival,

ártatlan „boci” szemekkel nézett vissza a széttúrt hókupac alól. Aztán belevetettük magunkat a sétába. Természetes módon neki mindig a legnagyobb hóba kellett mennie, és fél percre se állt meg, így fel kellett kötnöm a nacit, hogy fotót tudjak róla készíteni.
Utána úgy gondolta kergetőzzünk, kicsit meglepődtem, de nagyon egyértelműen adta tudomásomra mit szeretne. Így hát nem volt más választásom, mint futni, és hagyni, hogy kergessen, de persze figyelnem is kellett a környezetre, és Baltazárra is, mert ha túl messze voltam akkor leállt szaglászni, meg már úgy vélte lassan vadászva cserkészi be a lábam.

Néha felkéredzkedett, de nem fázott a tappancsai melegebbek is voltak, mint a kezem, és két perc se telt el, már lent is volt, szaladgált tovább. 1,5 óra elteltével úgy gondoltam, hiába nem fázik egyikünk se ideje hazamenni. Baltazárnak hagytam, had mutassa meg, merre van a hazaút, ő pedig simán az ajtóig kalauzolt.

Hazajöttünk, megszárítkozott megkapta a vacsiját, evett és ment is aludni, elfáradt.

Vendégségben…

Kicsit lemaradtam az írással, de valahogy mindig volt valami.

Még decemberben felpakoltuk a göriket, és elmentünk rokonlátogatóba. Tartottam a helyzettől, mert ugyan bízom az állataimban, de mégiscsak egy teljesen új környezetbe kerültek.

Már az induláskor úgy viselkedtek, ahogy a „nagykönyvben meg van írva” igaz Baltazár kiborította a neki bekészített almot, de szépen végigaludták az utat, és rendesen viselkedtek, míg kialakítottuk nekik a helyüket. Utána jött a napi „rutin”, ment a játék és a mókázás akárcsak otthon. Természetesen megmutatta mindenki a sajátosságát. Nisa a nevelést, és az önfeledt pattogó makogó görényt, Bizzy az energiáját és a gyorsaságát, Baltazár meg a komótos úriembert, aki azért néha bele is lendült a játékba. Jelezték mindig mikor úgy gondolták, mostmár inkább pihennének, és mentek is vissza a helyükre, és a következő játékidőig heverésztek, aludtak a függőágyaikban.

A pakolásnál, és a hazajövetelkor is fegyelmezetten türelmesen viselkedtek a görik, mint az igazi profik.

A vendéglátóinkat is teljesen elbűvölték, ezúton is köszönet nekik, hogy bevállaltak így minket, hiszen többségük most látott, fogott először görényeket!

Nagyon jól éreztük magunkat, és ezt a görik nevében is mondhatom!