Népszerű bejegyzések

2010. július 5., hétfő

Költözés, és fejlődés

Mint ahogy előzetesen jeleztem a hétvégére úgy terveztük, hogy Quennáék új helyet kapnak, mivel kinőtték a dobozukat.

Így is lett, szombat reggel az egyik kis hordozó aljába költöztettem a kis családot. Quenna először nem értette, próbálta „menteni” a kölykeit, majd rájött, hogy mit is szeretnék, és elégedetten birtokba vette a helyét. Azt furcsállotta, hogy nem fedett, mert csak a hordozó alját kapták meg, én meg gonosz módon ezt ki is használom, ugyanis – ahogy egy kedves ismerősöm mondta – mozizok :$

Nézem mit és hogyan csinál, és csak ámulok… az én határozott, mindig bohókás lányom, megfontolt türelmes anyukává változott. Látszik rajta, hogy élvezi az egészet.

Rendesen eszik, van teje bőven, és fáradhatatlanul foglalkozik a kölykeivel. A picik meg szépen fejlődnek, nyugisak, és könnyű velük foglalkozni, mert nincs hiszti, ha babázok J

Nézzük egyenként a picurikat J

Nereid





A makacs.


Metis





Csak akkor hangos ha éhes.


Titania





Apja lánya, a nyugalom mintaképe.



Triton







A különc.


Mimas









A nagydarab kedvesség.


Oberon










„Mini Quentin” J


Dettike nagyon sokat játszik mostanába szinte alig tudok vele lépést tartani, hihetetlen, de olyan jó érzés, feltölt energiával.

Dönci ismét sokat alszik, de sokat eszik is, így nem gyanakszom semmi rosszra.

Fanni és Hópehely jókat játszik egymással, és néha engem is belevonnak, ami felemelő érzés.

Quentin meg mióta levedlett és szinte nincs szőre valami nagyon csufi, de szaladni és rosszalkodni azt tud J Kedvenc új elfoglaltsága, hogy a kissöprűt és a lapátot leveri és „söpör” a maga módján J

Nincsenek megjegyzések:

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )