Népszerű bejegyzések

2010. január 16., szombat

Kis betegem

Csütörtökön Quentin elkezdett köhécselni. Nem tűnt vészesnek, de gondolkoztam, azért megmutatom Péternek. Mérlegelnem és döntenem kellett, ugye itt van a BKV sztrájk, minek következtében 1,5-2 órá kellett volna gyalogolni a hidegbe, buszok villamosok nem jártak, autót nem tudtam szerezni, így egy beteg állattal nem indultam neki :( figyelgettem...
Pénteken alakulgatott, a kamillázás, és egyébb fortélyok megtették hatásukat. Udvarol Quennának, kitartóan kergeti :) Az éjszaka nem telt valami jól :( de mára már javult :)
Azon izgulok a többiek ne kapják el. Szerencsémre Quenna semmi jelét nem mutatja annak, hogy tüzelni akarna, így e téren is meg vagyok nyugodva :)
Hétfőn doki...

Nincsenek megjegyzések:

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )