Népszerű bejegyzések

2010. január 10., vasárnap

Vissza a hétköznapokba...

Vége lett a szabadságnak, és vissza kellett menni dolgozni... természetesen senkinek se tetszett.
Quentinék nehezményezték, hogy reggelente nem Ők az elsők, Dönciék meg, hogy korán kell kelni :)
Quenna fogadta a legnehezebben rutintalansága miatt, de hamar rájött mi a helyzet, mint ahogy arra is - nagy bánatomra - hogyan is kell kinyitni a ketrecüket. Mivel számítottam rá bekarabínereztem :) a 4 karabíner használt, nem tudott kiszabadulni :)))
Döncivel és Dettikével könnyű volt mint mindig, Bár igaz ami igaz, Dönci udvarolgat Dettikének :)
A másik csapattal ugyanakkor már kevésbé egyszerű. Quentin rettenetesen ivarzik, és valamiért csak és kizárólag Quennának udvarol aki viszont a játékait pakolászná, és ugrálna játszadozna. Egy idő elteltével Quenna megunja Quentin kitüntető figyelmét, és letorkolja :) majd miután Quentin tudomásul veszi, hogy most jobb ha békén hagyja, akkor meg megy Quenna és piszkálja, meg illegeti magát előtte :))) hihetetlen látvány :) Mindkettőjükben buzog az energia, de nem csak bennük, mivel Fanni és Hópehely is állandóan pattog, és makog, meg játszik :)

Kaptak egy új játékot egy "macskazoknit" már előzőleg is volt, de az újon egy csengő is van :) Quenna kisajátította, és lehet hallani merre jár :) Órákig tudja pakolászni, és amikor Hópehely esetleg megszagolja, vagy elviszi, vérig sértődik Quenna, és fújva pakolássza, egyik helyről a másikra. Képes felmászni, ugrani és még ki tudja mit, hogy megszerezze. Irtó aranyos :)

Nagyon energikusak, megzavarja őket az időjárás szeszélyessége, de az egyáltalán nem változott, hogy ha leülök, akkor mindegyik beletelepszik az ölembe. :)

Nincsenek megjegyzések:

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )