Még dolgoztam, amikor a Kedvesem zaklatottan felhívott telefonon, hogy rettenetes nagy gond van, Quenna eltűnt... elkezdtek a fejembe kavarogni a gondolatok, mit és hogyan, hova mehetett, ki tud esetleg segíteni, szóval minden.
A munkámat be kellett fejeznem, de a percek éveknek tűntek..... közben figyeltem a telefont...
Aztán jött egy hívás, hogy nyugi, minden rendben.
Quenna soha nem aludt kint, de pont most gondolta, hogy ezt a szokását megváltoztatja. A frissen mosott még vizes körtéjükbe (ez egy olyan göri "ágy" ami körte alakú :) ) -, ami fel volt akasztva a ruhaszárítóra - belemászott, és nagy buzgalmába elnyomta az álom. Kedvesem kétségbeesetten kereste, mindannak ellenére, hogy nem mehetett ki a lakásból. Nem találta volna meg, h Quntin nem kezdi el bökdösni azt a felakasztott ágyikót. Ekkor Quenna kidugta a fejét, "Ne piszkálj már!!!" arckifejezéssel.....
Amikor hazaértem Quenna volt az első aki üdvözölt, és nem értette, miért is örülök most Neki ennyire. Mindig örülök, és végigpuszilgatom az összes görit, ha előbb vannak kiengedve, minthogy én hazamegyek, de ez más volt, és ezt Ő is érezte.
1 megjegyzés:
Jesszus! Frászt kaptam amíg elértem a lényegig, hogy végülis megvan a kisasszony.
Emlékszem majd szívbajt kaptam amikor észrevettem, hogy Colo kiszökött az erkélyre (átrágva magát a szunyoghálón). Hát ő sem értette, hogy miért kap annyi puszit és miért nézek rá olyan rémülten. Hiszen ő csak kint szagolgatta a virágokat. Hát mi rossz van abban?
Edith
Megjegyzés küldése