Népszerű bejegyzések

  • Betegségem és körömvágás
    Tegnap reggel nem igazán bírtak magukkal a görik :) Érthető, hiszen hétvégén nagyon jól éreztük magunkat mindannyian. A betegség miatt kics...
  • Semmi extra
    Igen amikor reggel megnéztem Dönciéket ott aludt benne a fiam :))) jó volt látni, hogy tetszik neki. A hét elején nem igazán történt semmi k...
  • Kényesztetés és kirándulás :)
    Reggel minden a szokásos módon zajlott a "négyes" pörgött, Dönciék csak komótosan... Az érdekesség délután történt, amikor is Quen...
  • Kezdetek...
    Első "próbálkozásaim" a honlapom fórumában kezdődtek. Átteszem ide :) így a legelejétől olvashatóvá válik :) Kellemes olvasga...
  • Amikor a természet közbeszól...
    Minden mesében illően alakult, nem volt igazán semmi gond, az első 2 nap alatt Quenna nem lett kiengedve csak a hordozóba várta meg a takarí...

2010. június 20., vasárnap

Amikor a természet közbeszól...

Minden mesében illően alakult, nem volt igazán semmi gond, az első 2 nap alatt Quenna nem lett kiengedve csak a hordozóba várta meg a takarítás végét, és utána uzsgyi vissza a helyére. A picik szépen fejlődtek minden takarításkor ellenőrzéskor egyre csak szebbek lettek, mindig látszott a változás.
Tegnap már sétálhatott Quenna nem is volt semmi, körbejárta a szobát, és utána ment is vissza. Ugyanakkor az esti takarításkor az egyik kisfiú feltűnt nekem. Valami nem OK… egész éjjel virrasztottam, alig vártam a reggelt. Eljött a reggeli takarítás ideje, a kicsi fiú már eléggé rossz bőrben volt, éreztem itt már gáz lesz. Végiggondoltam mit és hogyan. A szívem azt súgta segíts neki, az eszem viszont tudta 3 napos babának sehogyse tudok segíteni.
Az esti takarításkor már nem élt. L

Megvisel, de be kell látnom ez a természet rendje.


Így most 3 kislányunk és 3 kisfiúnk van.

Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )