Népszerű bejegyzések

2015. augusztus 20., csütörtök

Az elmaradás...

Sokat gondolkoztam hogyan is írjam le az eddigi eseményeket. és arra jutottam, nem évődök vele sokat, hiszen a jelenben kell élni...
Vénusz esete után feje tetejére állt a világ, magánéleti problémákkal küszködtem, és kérdéses volt folytatom-e a tenyésztést.
2011 decemberében elkezdődött a pokoljárás...
Rejtélyes kór támadta meg a görényeimet, valószínűleg mérgezés. Erről részletesebben a honlapon lehet majd olvasni. A lényeg, hogy hiába mozgattam meg minden követ, nem tudtam az állataimon segíteni. Az első Quentin volt, utána megbetegedett Fanni és Quenna. Fanni valami csoda folytán rendbe jött egy időre. Majd Dettike és Vénusz. Hópehely ekkor még teljesen egészségesnek tűnt.
Megpróbáltam feldolgozni az eseményeket, és hozzám került Nils és Nisa. Vittek egy kis színt a mindennapokba.
Amikor már azt hittem mindenen túl vagyok/vagyunk, jelentkeztek Fannin a tünetek, majd később Hópelyhen is. Megkérdőjeleződött bennem minden, almot nem akartam vállalni.
Mindezek után nemsokkal Nils hirtelen, és teljesen váratlanul elment. Mint kiderült szívproblémája volt.
Nisaval magunkra maradtunk, ekkor már velünk volt Zafír a mentett cicus, így hármasban éldegéltünk. Sokat gondolkoztam, és rájöttem nem tudom és nem is akarom abbahagyni a görizést.

Nincsenek megjegyzések:

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )