Népszerű bejegyzések

2015. augusztus 20., csütörtök

Baltazár és Bizzy

Baltazár külföldről érkezett hozzánk, egy nagyon kedves és régi barátomtól.
Nisa, mivel már egy ideje egyedül volt nem tudtam mit fog hozzá szólni. Hazajöttünk, és bemutattuk egymásnak őket. Nisa első pillanatban csak nyugtázta, hogy van Baltazár, Majd mikor a fiúcska elkezdte felderíteni a ketrecet Nisanak leesett Baltazár "ide költözik". Így be is vetette magát, és mint jó házigazdához illik körbevezette a ketrecben, nagyon édesek voltak,
Nisa folyton magyarázott Baltazár meg követte. Baltazár nagyon fáradt volt, így keresett egy alvó alkalmatosságot, no ez szerencsétlenségére (mivel a függőágyba nem tudott felmenni) az alomtálca széle lett. Nisa meg erre bepipult és megpróbálta kiráncigálni, persze volt nagy riadalom. Így mit volt mit tenni kaptak az aljára is ágyikót. Ennek megfelelően másnap reggel arra mentem be hozzájuk, hogy együtt alszanak.
Baltazár szépen lassan belakta a ketrecet.
Bizzy mikor megérkezett kicsit más volt a helyzet.
Nem kockáztattam, és Baltazárral kezdtem az összeismertetést, közel egykorúak, külön neműek, ennek megfelelően minden a legnagyobb rendben ment, az első pillanattól kezdve teljes az összhang közöttük, majd pár nappal később jött Nisa. Fel voltam készülve mindenre, de a lehető legjobban alakultak az események. A csajok pillanatok alatt összemelegedtek, és a mai napig is ha úgy tartja kedvük elvonulnak kettecskén aludni. Egyetlen probléma van csak, hogy Bizzyke Nisa tarkóját találta meg arra, hogy szopizzon. Olyat már tapasztaltam, hogy az egyik kölyök a másik fülével csinál ilyet, de hogy a tarkójánál, meg a lapockái között? No ilyen még nem volt.

Nincsenek megjegyzések:

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )