Baltazár már volt ugyan kint egyszer egy kis nézelődésre, de Bizzykének a tegnapi volt az első kinti, sétálgatós élménye.
Délután nagyon nehezen keltek fel, de felpörögtek teljesen, aminek hatására el is fáradtak...
Mindent előkészítettünk, majd "felöltöztettük" őket, és elindultunk.
Baltazár igai pasiként viselkedett, de Bizzyn meglepődtem, azt vártam minden fűszálat megszagol, majd egy lépés előre, és vissza kettő, hogy biztos minden fűszálat leellenőrzött-e. Nem ezt csinálta... egész szépen közlekedett, bár neki volt némi csalogató is, ugyanis vittük az egyik anyagból készült hordozót, amibe belemászhatott, nézelődhetett.
Szépen és jól lehetett velük sétálni. Persze elfáradtak rendesen, és miután hazajöttünk azonnal mentek is aludni. Legnagyobb szívfájdalmam, hogy nem vittem magammal a fényképező gépet, így sajnos nem készültek fotók :(
Reggel bóklásztak kint kicsit, de hamar elmentek aludni... :)
Népszerű bejegyzések
-
Kicsit vissza kell mennem az időbe, hogy az elejéről elmeséljem az egészet... Miután visszajöttünk a modrai kiállításról sok barát kérdezte ...
-
Sokat gondolkoztam hogyan is írjam le az eddigi eseményeket. és arra jutottam, nem évődök vele sokat, hiszen a jelenben kell élni... Vénusz...
-
Vénusz utolsó idős ún. mindenperces állapotban volt már akkor, elkezdett furán viselkedni, figyeltem, majd elment a magzatvíz, innentől s...
-
Tudom rég írtam... ennek az az oka, hogy a magánéletem romokban van. Megkérek minden kedves Olvasót, legyen egy kis türelemmel felénk... kö...
-
Tudom nagyon nem voltam aktív, de az a helyzet, hogy munka mellett reggel és este is 3,5-4 óra görizés – ami akárhonnan is nézve napi majd 8...
2015. augusztus 20., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...
Egy sorsára hagyott vadászgörény
Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.
- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?
Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.
Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése