Népszerű bejegyzések

2015. szeptember 3., csütörtök

Vizibuli, majd hogyan járjunk túl görényünk eszén…

Az elmúlt napokban visszatért a hőség, és ezt észrevettem a göriken is. Már igaz készülnek a télre, jön a bundaváltás, meg a fokozott étvágy, de ez a meleg kissé megzavarta őket. Ennek tükrében tegnap tartottunk egy kis vizibulit. Baltazár imád búvárkodni, és már Bizzykét is rávette, de most kicsit mást találtam ki. Fogtam a nekik vásárolt virágpermetezőt, és lelocsoltam őket kézmeleg vízzel. Természetesen volt eleinte méltatlankodás, meg futkározás, de utána rájöttek ez nem is olyan rossz dolog.
Ment is a hancur, a birkózás. Baltazár nagyon élvezte, hogy Bizzyke nem tud előlel olyan sebesen elvágtatni, vagy épp kicsúszik a lába és utol tudja érni.
Bizzy persze ennek evésbé örült, viszont ő is talált magának kedvező dolgot, hiszem nem csak az ő lába csúszott, így az eddigiekkel ellentétben ha „megréngatta”
Baltazárt akkor a fiúka megmozdult a „rántás” irányában, amire eddig nem volt esély.
Jó alaposan el is fáradtak.
Estére átépítettem a ketrecet, ugyanis Bizzyke előszeretettel mutatja ki nem tetszését azzal, hogy direkt mellépakolja a „hátulról kijövő anyagokat” nosza rajta ilyenkor már Baltazár sem akar kimaradni a bosszúból…

Nem teljesen vált be az elképzelésem, és ismét bebizonyították nekem a görényeim, hogy lehet az ember bármilyen rutinos tapasztalt, ha jön egy úgy göri simán tud fejtörést okozni, és kreatívságra ösztönzi a gazdit. Ennek megfelelően arra jutottam, hogy alvórongyokat teszek be nekik. Először csak egy rossz pólót tettem be a megfelelő helyre. Baltazár rendkívül örült, de boldogsága nem sokáig tartott ugyanis Bizzy elkezdett ott ágyazni, mivelhogy neki is megtetszett. Ott ültem a ketrecnél, visszafolytott nevetéssel, és figyeltem őket. Baltazár próbálta Bizzyt lelökdösni, mindig oda feküdt ahol a kislány ügyködött, Bizzyt ez nem hatotta meg összerenezte, majd szétteregette azt a szerencsétlen pólót, megsajnáltam a fiacskámat, és kaptak mégegyet. Gondolom mindenki sejti, hogy Bizzynek mindkettő kellett, de akkora már rendesen el is fáradtak, így lassacskán kiegyeztek, és nyugovóra tértek.


Nisa mindezt végigaludta a felső szinten. Nyugtázta és örömét fejezte ki amikor átrendeztem a ketrecet, illetve megnézte mivel küzdenek a fiatalok, de nem nagyon érdekelte, ő elvonult aludni.

Nincsenek megjegyzések:

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )