Népszerű bejegyzések

2016. július 7., csütörtök

Cseperedünk, színesedünk…

A múlt héten a nagy meleg miatt nem a születés utáni 14. napon, hanem előrébb hoztam a „költözést”. Bizzyék kaptak egy nyitott tetejű szellős nagyobb fészket, hogy kényelmesen elférjenek, és ne legyen melegük.
Bizzykének az első pillanatban nem tetszett, de pillanatok alatt rájött az előnyeire. Elfeküdt benne és úgy etette a kölykeit. Azóta is elégedett a helyével. Be kell valljam én is az vagyok, hiszen mivel
nyitott, így mindent láthatok. Természetesen amikor Bizzynek nem tetszik szól, de nagyon sokmindent megenged nekem.
Pakolgathatom a piciket, rendezhetem a ketrecét. Mindeközben ő figyel, esetenként még nyugodtan szoptat is. Szerencsére rengeteg teje van, és a minősége is kiemelkedően jó, emellett 8 kölyökre 8 cici is jut, de mindezek ellenére nagyon kevés az az idő, amikor mindenki csöndben van. Mint a rossz gyerekek, ami épp foglalt az kell annak is, aki éhes. A fürdetés még mindig nem a kedvenc elfoglaltságuk, de amikor Bizzy takarítás, foglalkozás után leellenőrzi, hogy mindenki megvan-e akkor olyan hangzavart csapnak, hogy beleremeg az egész ház.
Már egy ideje a szemfogai is kibújtak a kölyköknek, Bizzy gondolom, ennek nem minden esetben örül.
Mostanra jutottunk el oda, hogy a picik hagyják Bizzykét enni…

…ha ki tud osonni mellőlük.

Nincsenek megjegyzések:

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )