Népszerű bejegyzések

2010. május 16., vasárnap

Agyagozás

Quenna úgy gondolta művészi babérokra tör…

Mivel a hangoskodás nem használt, és nem hatott meg bennünket elkezdte kaparni az almot kifele, mondván „Anya, majd jön és takarít, elvégre nem lehetek koszban!” Nem mentem erre dühösebb lett és a husilével mindezt meglocsolta. Így az egész egy tökéletes dzsuvát alkotott. Még mindig nem mentem, én gonosz… erre lefáradt és feladta. Látványos szenvedések közepette aludt, nagyon megesett a szívünk rajta, de muszáj volt tartóztatnunk magunkat, a cél érdekében :$ Amikor eljött az idő és kijöttek, Quenna tartotta a lábacskáit, és meg kellett törölni mindegyiket, olyan hálásan nézett J Majd nekiálltam lapátolni, vakarni és mosni a helyét. Ő ez idő alatt boldogan ugrált, játszott, rámolt. Visszatettem a helyére, körbenézett, és nyugtázta minden tiszta, majd jött ételt reklamálni. Én odaszóltam neki: „Tessék vigyázni a rendre, mert nem lesz külön takarítás!” Erre, mint aki megértette, jókislány módjára ment a helyére és nyugodtan várt a sorára, teljesen oda meg vissza voltam.

Fannikám csütörtökön reggel nagyon nyugtalan volt, így beszóltam a munkahelyemre és itthon maradtam. Jött ment felmászott a ketrec oldalára. Kivettem, és a kezembe pihizett, majd észrevettem, hogy valami nincs rendben. Azonnal telefon, majd irány Péter. A lényeg Fanninak nem lettek most babái. A részletek még, a vizsgálatok eredményeinek a függvénye. Szerencsére a gyógyszereit rendesen szedi, és Hópehellyel – aki folyamatosan biztosítja szeretetéről – szépen elvannak.

2 megjegyzés:

Molnár Judit írta...

Sziasztok!

Fanni jobban van már?
Megérkeztek az eredmények, mi történt? Remélem semmi komoly vagy maradandó.

A többiek vigyáznak rá?

Hogy van a két kismama?

Kolmann Gabriella - Sun-yellow Kennel írta...

Szai Judit!

Kösznjük igen, Fannika jól van szerencsére, lassan már a gyógyszereket is elhagyjuk.
Igen az eredmények megjöttek, de én még csinálok pár vizsgálatot, ha kiürültek a gyógyszerek a szervezetéből.
Hópehely vele van :)
Jól vannak a kismamák is, de ezek után babonából inkább semmit nem merek mondani :$

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )