Népszerű bejegyzések

2010. május 10., hétfő

Ismét mozgalmas hétvégén vagyunk túl :)

A szokásos hétvégi takarítás megint eseménydúsra sikeredett…

Először jöttek a lányok, minden rendben zajlott, úgy ahogy lennie kellett, örültem is, hogy ezúttal megúszom, de ez még csak álom marad.

Szóval, ketrec rendben a helyén, csajok benne, Fannit etetem. Kedvesem kint tevékenykedik, egyszer csak csörömpölés… nem jelent jót, majd halk szitkozódás… ez már gyanús. Kimentem, és látom Quenna itatója eltört L ez egy kisebbfajta katasztrófával ér fel, mivel Neki, csak egyféle itató jó, a többit nemes egyszerűséggel leszereli. Ugye mindez mikor? Természetesen vasárnap este… de nem maradhat víz nélkül!

Takarítottunk tovább, de fél szemem mindig az órán volt.

A fiúknál a takarítást egybekötöttük egy kis „faggyútlanítással” is. Nem nagyon ellenkezett senki, csak Quentinnek volt némi ellenvetése, most hallottam először hangosan fújni J és annyira meglepődtem, hogy elnevettem magam, minek következtében megsértődött, és nem győztem kiengesztelni :$

Utána irány itatót venni, naná, hogy olyat nem kaptam L, mindegy vettem egy másik félét, olyat amilyen még nincs otthon, hátha. Körbefutom az üzletet és mit látok? Ugyanolyan ágyikót, mint amiért 4 órát utaztam, és még színválaszték is volt – hozzám közelebb álló színek – mit volt mit tenni vettem, biztos, ami biztos alapon kapott a kisasszony egy baba kéket J

Dettike nagyon kis „játékgombóc”, mindig és mindenkivel csak játszik, hangos makogások közepette, majd amikor kellően felzavart mindent és mindenkit elvonul aludni.

Eszméletlen, ahogy hanyatt vágja magát, és nyitott szájjal 4 kis égnek meredő tappanccsal várja, hogy csikizzem a pociját J

Quentin és Quenna túl vannak a „mézesnapjaikon”, mit is írjak, megint nem volt az a szokványos… de most résen voltam J majd kiderül mennyire :$

Quenna hozta a formáját, igazi kis primadonnaként viselkedett, én meg csak csendben mosolyogtam a háttérbe J Quentin meg némi rutint már szerzett, így biztosabban ugrott neki a dolognak J

Fannika most leginkább a kezembe szeret lenni, plusz foglalkozást kér, ami természetesen az Ő állapotába egyértelmű. Még ugyan nincs mozgás, de lassan arra is sor fog kerülni J

Nincsenek megjegyzések:

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )