Népszerű bejegyzések

2010. június 24., csütörtök

Egy hetesek vagyunk :)

Minden ideálisan alakul, Quenna nagyon jó mami, de ugyanakkor igényli a társaságomat.
Ha épp etet, akkor csak kinéz, én meg várok, hogy mikor fejezik be. J Olyan kis ügyes, már amikor meglátja a hordozót tudja mi lesz. Türelmesen megvárja, míg kinyitom a ketrec ajtaját, és odateszem a hordozót. Egyenesen repül bele J nincs hiszti nincs dühöngés, semmi. Kitakarítom Őket és babázok kicsit. Tüneményesek a kölykök, mivel általában amikor foglalkozásra kerül a sor tele mindenkinek a pocija, így nincs hiszti, nincs sipítozás, nagyon nyugisak. Képesek a kezembe is elszundítani, ha betakarom Őket csendben elalszanak, egyedül amikor pakolgatom a bandát akkor van hangoskodás, de igazából ez természetes J Mind a hatukat meg lehet különböztetni. Amikor Ők visszakerülnek a helyükre, és Quenna kijön kicsit sétálni akkor első dolga megnézni a piciket, majd odaáll az ajtóba, ki kell vennem, meg kell puszilgatnom, szeretgetnem. Járkál egy kicsit, és uzsgyi vissza a kölykeihez. A tisztaságmániáját kiterjesztette a csemetéire is, minimum 2 óránként mindenki körbe van takarítva. Quennának remek az étvágy és van teje rendesen, nekem szokta mutogatni amikor kint van és felkéredzkedik.

A többiek is megszokták már az új helyzetet.

A lányok játszanak ugrálnak nem érdekli Őket, hogyha esetleg a kicsik nyöszörögnek, de a fiúk valami hihetetlenek. Dönci éber, mindenre figyel, Quentin meg az ajtóban „örző-védő szolgálatot lát el” nagyon aranyosak.

Nincsenek megjegyzések:

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )