Népszerű bejegyzések

2010. június 29., kedd

A hétvége tanulsága

Ugye csütörtökön születtek a picik, így a hétvégi takarítás kivételesen elmaradt. Ráadásul Quenna dobozát is csak száraz ronggyal töröltem ki az első napokba. Volt ugyan hiszti, de betudtam az új, ismeretlen helyzetnek. Be kell valljam, csak részben volt igazam, mivel a takarítás hiányát is reklamálta az újdonsült „anyuka” tisztaságmániája az egeket súrolja. A kölykök patyolat tiszták mindig, maximum a rászáradt tej marad a karmokon, orrokon. A piciknek mindig tele a hasuk, amikor foglalkozási idő van vagy elalszanak a kezembe, vagy alig tudom felébreszteni Őket, és akkor is látványos nyújtózkodásokba fognak, és ásítoznak. Ilyenkor olyan mintha azt mondanák: Nem látod, hogy alszom? Tele a hasam, hagyjál békén!
Szépen alakul a színűk is, mindenkit meg lehet már egy ideje különböztetni, így szerencsémre jobban nyomon is tudom követni Őket egyénenként is. Nagyon nyugisak, könnyedén simogathatom Őket, még puszit is kaphatnak, de hiszti no az nincs. Változatlanul csak pakolászáskor lehet a hangjukat hallani, meg mikor az anyjuk bemegy a dobozba takarítás után.
Quenna változatlanul profin hagyja a takarítást. Beugrik a hordozóba, és nem műsorozik, lefekszik, és kivárja, míg végzek. Természetesen első útja a kölykeihez vezet, és amikor lecsekkolta, hogy minden rendben akkor jön hozzám szeretgetésért, kényeztetésért, puszikért.
Nagyon szigorú mami, megfigyeltem, hogy egyszerűen befekszik a kölykök közé, és ha valaki mögé kerül, akkor biza meg kell kerülni, vagy felmászni a mamira. Quenna annyit tesz meg az ügy érdekébe, hogyha a nyakánál mászik a kölykök, akkor „átlendíti”, vagy esetleg arrébb viszi a lábát, ha a megkerülési utat választja a csemete, de ez a maximum. Mindezek ellenére a picik teljesen rendben vannak. Quenna étvágya változatlanul remek, és teje is van bőven – nem túlzok, ha azt mondom, hogy a földön húzza a hasát.

Nincsenek megjegyzések:

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )