Hogyan tovább???

Kissé talán önző módon rendhagyóan kezdem eme bejegyzést.

Hogy miért nem írtam? Most nem olyan indíttatásból, mint legutóbb, történt velünk igen-igen sokminden. A legtöbb dolog viszont valamelyest negatív kicsengésü, és mivel elgondolkodtam azon, hogy érdemes-e folytatni a tenyésztést, így vártam… még mindig nem vagyok tisztába azzal hogyan is tovább, de egy kedves mail, amiből áradt a görényeim felé a szeretet és felém a figyelem és kedvesség ráébresztett arra, hogy írjak.

Sok emberrel beszélgettem, magyarokkal és külföldiekkel, hogy is legyen mit is csináljak. Van-e értelme ennek, hogy várnak ránk, készülnek, és én meg csak azt tudom mondani: „Nem jött össze…” Hiába az orvosi vizsgálatok, az odafigyelés, meg minden, valami „átok” súlyt minket.
Amikor belekezdtem ebbe az egész blogírásba, – hosszas rábeszélések után – úgy gondoltam teljesen, ahogy a bemutatkozóban is van, vagyis tényleg a mindennapjainkba láthat bele az olvasó, mindenféle kertelés nélkül. Aki egy csöppet is ismer, beszélt már velem az tudja, hogy nem szokásom senkit se „hülyíteni”, az nem én vagyok! Most itt a hullámvölgy, ebből adódóan jót nem nagyon tudok írni, rosszat meg csak finoman lehet – ami személy szerint nekem szívfájdalom, de ismerve az embereket rákényszerülök L (Ha valaki látta a Pletyka című filmet akkor tudja, miről beszélek…)

Még nem igazán tudom merre is induljak tovább, van egy ígéretem, aminek mindenképp eleget fogok tenni az biztos, de azt leszámítva nem tudom per pillanat, merre visz majd az utam…

No ennyit rólam és a kételyeimről…

Döncike már nem ivarzik annyira, jön-megy rendezkedik, majd jó gyerek módjára elmegy aludni. Quentin viszont kezdi megmutatni milyen is amikor Ő unatkozik… „Nosza találjuk fel magunkat, csak van valami amire felfigyelnek”, és természetesen minél nagyobb zajt kell csapni, mindegy, hogy 2 perce mentem el onnan, vagy 10. Kicsit kivittük a fiúkat a kertbe mókázni, hogy mennyire élvezték, hihetetlen volt. Dönci végigmustrálta a területét, ezzel ellentétben Quentin olyan örömtáncot lejtett, hogy csak néztük J

Fannika és Hópehely egymásra találtak nagyon. Most teljesen olyanok, mint amikor még kölykök voltak, sokat játszanak, kergetőznek, egymásra „vadásznak”. A helyükön meg összebújnak, takarítgatják egymást. Csak úgy árad belőlük a szeretet egymás felé, amiből egyszer-egyszer én is kapok :$
Dettike úgy gondolta nem babázik. Az okok között már Dönci is felmerült. Mindezek ellenére teljesen rendben van és nekem ez a legfontosabb.
Quenna ennek az ellentéte Ő babázni fog. A kölykök már „fociznak” benne rendesen. Hatalmas a hasa nagy az étvágya, mindennek ellenére nagyon fitt, nem kér segítséget, hogy lejöjjön az ágyról vagy felmenjen rá, megoldja. Hétvégén megkapta a dobozát, nem engedem, hogy másba szüljön, az mégis csak az egyik legbiztonságosabb, erre ha rongyot teszek be neki, azt kikotorja, hogy nem jó, ha meg nincs bent semmi akkor meg kapar, hihetetlen. Ezt játszottuk tegnap… Mondjuk teljesen megértem „sehogy se jó” már neki.
Amikor kijön figyelek, és ha kéri a többieket (Fannit és Hópelyhet) akkor kiengedem hozzá őket. Szigorú felügyelettel, és ugrásra készen. Szerencsére mindenki tisztába van a helyzettel. Ha Quenna nem kezdeményez akkor nem is piszkálják. Tegnap óta nem igazán foglalkozik a
többiekkel, „kikéri” őket és ennyi, jön-megy téblábol kicsit és kéredzkedik vissza a helyére.