Népszerű bejegyzések

2010. június 18., péntek

Első nap…

Nem nagyon piszkáltam Quennáékat néha be-belestem, de megpróbáltam a kíváncsiságomhoz képest a legkevesebbet és a legóvatosabban érdeklődni. Még a nap folyamán evett ivott rendesen. Nagyon keveset pihent fáradhatatlanul tisztogatta a babákat, etette melegítette Őket. A picik meg nagyok, mozgékonyak, életerősek és nyugisak J Eljött a takarítás ideje, mindent előkészítettem, és a legnagyobb meglepetésemre Quenna szinte beleugrott a hordozóba, amikor odatartottam. (Nem stresszelem azzal, hogy előtte macerálom a kölyköket, mivel nagyon védelmezi Őket) Takarítás következett majd a kölykök ellenőrzése. Ismét elcsodálkoztam nem volt sivalkodás mindenkit megnéztem egyesével, megvan-e „mindene” milyen a köldökcsonk, stb.. A nemeket majd, ha nagyobbak lesznek, most nem. Aztán Quennát is visszatettem, kapott enni, amibe igaz csak belenyalt, de ez ilyenkor terészetes.
Éjjel Quenna azért kicsit hisztizett, de ezt leszámítva minden rendben zajlott, semmi különös nem történt J A reggeli takarításkor minden ugyanúgy zajlott, mint előző este.

A többiek meg hozzák a formájukat J
Quentin, mint aki tudja, hogy apuka lett fel s alá járkál, amikor kint van.
Döncike állandóan létszámot ellenőriz J
Dettike egyfolytában rendet rak, természetesen a saját elképzelése szerint – ami nem egyezik az enyémmel, de hát semmi nem lehet tökéletes. J
Fanni és Hópehely meg folyton magyaráznak és rettenetesen nagyokat játszanak J

Nincsenek megjegyzések:

Egy elgondolkodtató történet a felelősségről...

Egy sorsára hagyott vadászgörény

Ma végre rám nézett valaki, én megörültem, mert azt hittem TE vagy anya, de két idegen nézett vissza, amikor kikukucskáltam. Vártam a már-már megszokott verésemet de, még amikor félelmemben megharaptam az egyiket akkor se bántottak, megnyugtatóan beszéltek hozzám, valami olyasmit, hogy nincs baj, és hogy nem kell félem.
Miután megnyugodtam, és elengedtem a kezét megsimogatott. Kezéből csöpögött a vér, de a másik ember kivett, és berakott valami kézi ketrecbe. Elvittek... én nagyon rettegtem, mi történik majd ez után. Valami érdekes helyre kerültem, ahol több hozzám hasonló sorsú vadászgörény volt.

- Megfürdettek, mert a kaki, pisi rászáradt a bundámra.
Anya te ezt miért nem?
- Elvittek orvoshoz, megvizsgáltatni, hogy van-e valami bajom.
Anya te ezt miért nem?
- Kaptam egy tágas ketrecet.
Anya te ezt miért nem?
- Megmutatták, hogy valójában miért is van benn a ketrecbe az a fehér szemcsés valami, és amikor végre nyugtáztam azzal, hogy oda végeztem a dolgom megdícsértek.
Anya te ezt miért nem?
- Megtanították, mekkora lehet a harapásom, ami még nem fájdalmas, nem okoz sérülést az embereknek.
Anya te ezt miért nem?

Most már nem félek, csak mindennap reménykedem, hogy legyen végre nekem is igazi, szerető családom.


Kolmann Gabriella (Sun-yellow)
( A Magyar Vadászgörény Klubnak írtam ezt a kis szösszenetet nagyon rég... )