Quenna

Zajlanak az események…

Tegnap este olyan 6 óra tájban elfolyt a magzatvíz, akkor már tudtam mese nincs reggelre babáktól lesz hangos a lakás J
Szinte egész éjjel fent voltam, és bekövetkezett Murphy törvénye… egy pillanatra elszenderedtem olyan hajnali 4 körül. Ekkor született meg az első baba J majd hosszú percekig semmi. Ahogy az idő telt úgy lettem feszültebb, aztán meghallottam, hogy duóba sírnak, megkönnyebbültem. Nem bírtam ki bekukucskáltam erre már hárman voltak… ismét feszült várakozás következett, majd megint belestem, már 4-en voltak… láttam Quennának nagyon nem tetszik, hagytam, de ekkor már felgyorsultak az események, és elvesztettem a fonalat, 5 vagy 6 baba volt már kint

Ismét belestem, Quenna hanyatt feküdt és hullámzott a hasa, jön a következő baba…
Lassan elcsitul a ketrec… Quenna még ugyan remeg, de a kölykök szopnak.
Vége… minden csendes és nyugodt. Gondoltam kitakarítom, rendezem a lánykát, elvégre mindig zavarja, ha koszban van. Benyúltam láttam nem tetszik neki, elfordítottam a dobozát, foglalkozzon a picikkel, de nem, Ő mindenáron ki akart jönni. Akkor még nem sejtettem, hogy valójában WC-znie kellett. Kijött az emésztett placenta, így már teljesen megnyugodtam J A dolgomat ugyanakkor nem könnyíti meg, mivel nagyon védi a kölyköket. Septibe megszámolva 7 babája lett. Kapott friss ennivalót, csak kinézett a dobozából, hogy „éber vagyok ám” de látszott rajta mennyire fáradt, ami nem meglepő.